"Nézz szembe a tényekkel! Ez a valóság! Tudnod kell róla!" Naponta hallhatjuk ezeket a mondatokat "jó tanácsokat". Jó az nekünk, ha mindenről tudunk? Jó az nekünk, ha a vállunkra vesszük a világ fájdalmát? Miért éri ez meg nekünk? Ezeket a mondatokat többnyire akkor mondják nekünk amikor feladjuk a "csordaszellemünket" és egyéni gondolokodásunk alapján elutasítjuk azokat a dolgokat amiket a "csordában" lévő megvezetett emberek többsége jónak tart. Nem is igazán mondhatnám, hogy jónak, hanem csak egyszerűen elfogadják tényként és kész. Onnantól kezdve, amikor kilógunk a sorból, nem követjük a megszokott mintát, megbélyegeznek bennünket. Két féle képpen történhet ez meg: Vagy megvetéssel és gyűlölettel, vagy pedig görcsös segíteni akarással..ami azt jelenti, hogy erőszakosan visszatérítenek a csordába, mert szerintük csak úgy lehet biztonságban az ember, ha élvezi a csorda védelmét. Bizonyára feltünt, hogy sok bejegyzésemben használom a csorda szót.  Ez azért van, mert a megvezetett ember egy szikrányival sem mutat más tulajdonságokat, mint egy csorda birka, akik összetömörülve legelésznek, elveszítve egyéni jellemvonásaikat és bégetnek, ha a többi is azt teszi.

Vannak emberek, intézmények, akiknek hasznot hoz, ha mi a csordában vagyunk. A kérdés az, hogy kinyitjuk-e a szemünket, vagy sem. Erről most nem írok részletesen, mert már megtettem. Amiről viszont írni szeretnék, az a világ "fájdalma". Nem találtam jobb szót erre. Miről is van szó: A mindennapi sajtónak, az internetnek "köszönhetően" naponta értesülhetünk a nap borzalmairól világszerte. Nem is gondolunk abba bele ilyenkor, hogy 6 milliárd ember él a bolygónkon, és ekkora mennyiségnél elképzelhetetlen az, hogy mind a 6 milliárd emberi lény, ugyanazokat a jeleket produkálják egyszerre. Gondolok elsősorban arra, hogy békében éljenek egymással. Az ember nézi a híradót, amihez sosem nehéz szörnyű híreket keresniük a szerkesztőknek..és azon gondolkodik, hogy: MIKOR LESZ ENNEK VÉGE? MIKOR LESZ VILÁGBÉKE? MIKOR LESZ AMIKOR AZ EMBEREK NEM FOGNAK EGYMÁSSAL HARCOLNI?? A csordában lévő nép mind világbékét bééget..és mindig vár arra, hogy holnaptól hátha béke lesz. A csorda nép naívan azt hiszi, hogy ezeknek egyszer vége lesz. Azt hiszi, hogy eljön a nap amikor a híradóipar megbukik, mert nem lesznek borzalmas hírek a világban. És akkor eljön a Kánaán!.... Miért van ez? Azért, mert van egy "pásztor" aki a csordát irányítja, és ő azt szugerálja az emberekbe, hogy ez MAJD A JÖVŐBEN FOG MEGTÖRTÉNNI. Ez egy mítosz! Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy logikusan belegondoljunk abba, hogy 6 milliárd ember esetében a valószínüsége, hogy konfliktusok, tragédia nélkül éljenek akár egy napig is gyakorlatilag 0!!

A világban mindig, minden időben lesznek konfliktusok, szörnyű tragédiák. Nem érdemes a világ szörnyűségeit figyelemmel követni, mert egyrészt felzaklat, elszomorít bennünket, másrészt pedig rabolja a drága idönket a hírek nyomon követése. Mert mi történik ilyenkor? Ezeket az eseményeket beszéljük meg másokkal..egész nap panaszkodunk, meghallgatjuk más emberek panaszait, és még rosszabbul fogjuk érezni magunkat..és így tovább..

Jogos a kérdés? Ha nem tudom, nem fáj? Igazából én úgy vagyok vele, hogy ez így van. Egy kivételt mondanék amiben nem elönyös ez pedig a párkapcsolat. Ha megcsal a párunk, akkor nem tudunk végigmenni melette úgy hogy " Lehet megcsalt, én nem tudok róla, tehát nem fáj" és így végigsiklani mellette. Nos van aki ezt nyugodt szívvel így gondolja, én nem. De visszatérve, szerintem elönyös az e fajta "struccpolitika". Természetesen csak reális keretek között. Vannak olyan dolgok amiket hallunk a világban, amikhez nekünk semmi közünk. Nem vagyunk érintettek, és a legtöbb esetben sosem leszünk azok. Tehát visszatekintve, rájöhetünk, hogy amik miatt szorongtunk, azoknak a 90%-a nem történt meg sosem. A maradék 10% ami megtörtént az, nem úgy történt meg, ahogyan elképzeltük..

A másik jogos kérdés: "De hát tudnom kell, róla, mert az ország gazdaságáról van szó, tudnom kell, ha háborúk vannak, hogy lássam a világ helyzetét.. Nem tehetem azt meg, hogy nem figyelek ezekre, mert adott esetben a káromra is lehet valaminek a nem tudása."

Ezzel egyetértek, ami minket érintő hírek azokról jó dolog tudni...DE!!! az már régen rossz ha beletemetkezünk a témába, olvasunk róla, minden fórumot meglátogatunk stb..( Jó híreknél persze ez nem hátrány, mert az ember nem szörnyülködés miatt néz utána, hanem mert lelkesiti, vagy érdekli az adott dolog) Nem szabad beletemetkeznünk egy tragédiába ami nem velünk történt. És nem azért, mert érzéketlenek vagyunk, hanem, mert azzal a saját lelki nyugalmunkat tesszük tönkre. Elvonja az energiánkat a családunkról, az életünkről... gyakorlatilag az egész életünk értelme összerogyhat egy perc alatt.

Egy személyes példával tudom ezt illusztrálni. A november 23.-i Kiskunlacházi gyilkosság. Aki tudja annak nem kell elmagyarázni, aki pedig nem..nos.. döntse el ő, hogy akar-e erről tudni vagy sem.  Engem nagyon megviselt már a rövid hír is.  Nagyon sajnáltam a kislányt, hogy ilyen brutálisan ért véget az élete. De nekem ez nem volt elég.. Bár elég lett volna..Mindenhol utánanéztem orákat töltöttem a friss hírek olvasásával. Fórumokat néztem, a kislány emlékére létrehozott emlékhonlapokat..nem sorolnám.. Ezek a dolgok, mivel részletesen elemeztem sokkal jobban felzaklattak. Majdhogynem minden  adatot  megtudtam amit nyilvanossagra hoztak.. Nem mindig jó tudni a részleteket. Én megtudtam. Az eredménye az lett, hogy 3 hétig majdhogynem búskomor voltam.. és néha megkönnyeztem a lányt. Ez engem nagyon megviselt. Ebben az idöszakban még blogírásra sem volt erőm. A másik hátránya, hogy semmire sem tudtam koncentrálni rendesen. Állandóan merengtem. Meggyözödésem, ha nem olvasok utána ezeknek részletesen, akkor nem visel meg ennyire. És én azt tudom mondani, sokkal jobban megviseltek engem a részletek mint maga Nóri halála.  Nos, én aztán kiszálltam ebből  körből. Én személy szerint ugysem tudtam segíteni, és vannak olyan emberek akik tudnak és meg is teszik a dolgukat. Én csak részvétet tudok nyujtani többet nem.

Ilyenkor az ember rájön, hogy ez a földi pokol.. valójában az én értelmezésemben a pokol azt jelenti, hogy a hátunkra vesszük a világ fájdalmát és szenvedünk érte.

Én tudom, hogy vannak akik naponta megélik éveken keresztül azt amit én csak 3 hétig. Azt javaslom, hogy hagyjuk abba a hírek részletezését, és éljük az életünket. Jó ha tudjuk, hogy mindennek oka van. És ezt el kell fogadnunk.  Ami a családon belül van, ami a barátikörön belül van arra kell a legtöbb energiát forditanunk..hiszen mindenki a maga helyén tud csak cselekedni.  Ne vesztegessük a drága perceinket. Ilyen hírek mindig voltak, és mindig is lesznek..hiszen tudjuk 6 milliárd ember esetén ezek mindennaposak, akárcsak a felhőtlen boldogság is. Kérdés, hogy milyen élményekre fókuszálunk?