2008.10.23. 22:00| Szerző: motiváció blog

Mindenki átéli ezt az érzést. Nem az a cél, hogy haragos érzelmek nélkül éljünk, hanem , hogy kiadva dühünket, gyorsan másra fordítsuk a figyelmünket. Arra gondolok, amikor valaki, vagy valami felidegesít bennünket, hajlamosak vagyunk hosszú órákig gondolkodni rajta, beszélni róla, vádaskodni. Olvastam sokat erről a témáról, és a saját tapasztalatomból is írom: SENKI ÉS SEMMI NEM FONTOSABB A LELKI NYUGALMUNKNÁL!

Az ember a boldogságot keresi egész életében. Mindent azért csinál, hogy jobban érezze magát, elégedettebb legyen az életével mint eddig volt.

Ha a saját lelki békénket tartjuk a legelső szempontnak, akkor ellen tudunk állni, hogy sok időt vesztegessünk idegeskedésre, vádaskodásra. Még akkor is, ha nekünk van igazunk. Nem könnyű lehiggadni, ha valami nagyon  felidegesít bennünket..de már az is sokat segít, ha tudatosítjuk magunkban, hogy semmi sem fontosabb a lelki békénknél.

A kijelentésem, félreérthető is lehet. Itt nem az önzőségről beszélek, hanem önmagunk tiszteletéről. Másképpen fogalmazva: Megtisztelem a saját személyemet azzal, hogy nem idegesítem fel magam. Legalábbis nem rágodóm sokat a helyzeten. Természetesen nem arra gondolok, ha a szeretteink joléte felől aggodunk, akkor az helytelen lenne.  Ha a lelki békénk a legfontosabb számunkra, akkor szeretteink jólléte is beleatartozik. Igazam van? 

De ha a haragól van szó, valaki felidegesít bennünket, akkor legyen az a szerettünk, vagy egy idegen ember... Gyorsan higgadjunk le és lépjünk tovább. Még a szeretteinknek sem kell elnézni a haragukat. Semmi értelme sincs csak azért rágódnunk sok ideig a haragos érzelmeinken, mert az történetesen egyik szerettünk fele irányul. Nem úgy értem, hogy harcba kell szállni velük, hanem, hogy nem venni róla tudomást, ha lehet gyorsan elfelejteni a témát. Ha nincs válasz a haragra, majd megunja és tovább áll. Keres valaki mást, aki belemegy a játékba, és elkezdik a drámát amíg bele nem unnak.

A haragra nem érdemes több időt fordítani, mint annak a feldolgozási ideje.

Ne foglalkozzunk tehát többet vele, miután lenyugodtunk. De ha már lenyugodtunk és újra és újra felidézzük, beszélgetünk róla..majd újra megjelennek, haragos érzelmeink. . Miért tesszük ezt? Mi értelme van? 

Olvasóim közül biztosan vannak, akik a mai nap folyamán találkoznak majd olyan emberekkel akikre haragszanak. Vagy elentmondásba fognak kereverdni másokkal. Ha ilyen helyzetbe kerülnél kedves olvasóm, jusson eszedbe a következő mondat:

SENKI ÉS SEMMI NEM FONTOSABB A LELKI NYUGALMAMNÁL!!

Címkék: béke lelki harag  |   | 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://motivacio.blog.hu/api/trackback/id/tr59728851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edit123 2008.11.01. 18:43:55

Érdekes téma ez a harag.....
Régen nem tudtam túllépni dolgokon, illetve nem voltam megtanítva hogy kell túllépni dolgokon. Nem olyan helyre születtem, ahol az a szülő-anya- akivel ugye több időt töltöttem, szóval ő nem járt példával előttem. Nem volt kitől megtanulnom hogy ezekkel a dolgokkal hogyan kell nem/foglalkozni, illetve feldolgozni, túllépni.

Felnőttem, közben született egy fiam, (most 18 éves) és sokáig én sem jártam példaértékkel előtte.(így utólag nézve) Bár most sem tudom hogy milyen szinten állok, de egy két éve megpróbálok egy teljesen más ösvényen járni mint eddig.

És ma csak csodálkozom saját magamon és néhány emberen akik még nem csodálkoztak rá arra a csodára, hogy lehet másképp is élni, lehet egészséges gondolatokkal, ezáltal egészséges lélekkel, és testtel is működni.....
Én is sok hibát elkövettem, követek a amai napig is, de próbálom ezeket már néha a megtörténtük pillanatában kívűlről figyelni..-jó ez nekem?- hasznomra válik? -épülök belőle?- fejleszt?-....és akkor sokszor rájövök, hogy minden kérdésre a válasz a nem, nem és nem. Akkor meg miért csinálom? És ekkor azt mondom, na hogy akkor gyorsan lapozzunk egyet, és haladjunk tovább......Persze nem mindíg könnyű ez a feladat....mint ahogy Richard Bach könyvében olvasható-lehet, hogy azért meg kell dolgoznunk érte.
Ennyit szerettem volna most kiírni magamból....
Szia.
Edit