2008.10.24. 05:00| Szerző: motiváció blog

Amint a blog címében is láthatjátok, ezúttal a felelősségről fogok írni. A felelősség az emberi hozzáállás legerősebb fajtája. A felelős ember felnőtt ember. Időnként látok embereket akik már felnőttek, de hozzáállásuk az élet dolgaihoz nem mindig felnőttes..mondhatni gyerekes. Megjegyzem én magam 21 évesen a gyakorlatban nagyon keveset tudok még a felelősség kérdéseiről. Nem szándékom bort inni és vizet prédikálni senkinek.  Azért írok erről a témáról, mert engem is érint a dolog. Vannak meglátásaim, és tudom mit kéne tenni. Nagyon sokszor ösztönzésre van szükségem felelősségvállalás kérdésében. Ha kiírom magamból, konkrét alakot adok neki, így világosan látom, hogy mit kell tennem.

Gondolhatják sokan.. Ugyanmár miért kéne erről a témáról filozófálgatni. Mi újat lehet még erről megtudni? ÉN felelős vagyok. Felelős vagyok a családomért, a szeretteimért. Azért is én vagyok a felelős, hogy sikeresen felépítettem a házam. Jó munkahelyem van. És én vagyok a felelős, én cselekedtem én vittem győzelemre... Na és akkor mi van? Miért kell ezt tárgyalni?..

Érdekes megfigyelés, hogy az emberek a sikereikért vállalják a felelősséget, de ha kudarcot vallanak, akkor megpróbálják másra kenni a dolgot. TISZTELET A KIVÉTELNEK. Sajnos azonban a nagytöbbség vádaskodó. Ez olyannyira fokozódik, hogy a végén el is hiszik..hogy ők csak  áldozatok. Más a felelős! Mindig MÁS.. MÁS.. MÁS..!!

Ez egy ördögi kör. Mert innentől kezdve ha rákötnék őket a hazugságvizsgálóra, és azt állítanák, hogy nem felelősek hanem áldozatok, a gép igazat adna nekik. Azért kezdődnek itt a bajok, mert ezek után megtanuljuk hasonló helyzetekben elhárítani a felelősséget. Kudarcainkért rögtön másokat okolunk. Megpróbáljuk kikerülni a porblémát. Szönyeg alá söpörjük a felelősséget. Meglátásom szerint -nem tudom 100%-ig bzonyítani- aki az életében folyamatosan kihúzza magát a felelősség vállalása alól, egy idő után belebetegszik.. Lelki értelemben  biztosan.. fizikailag is nagyon sok esélye van.

Ha emberi modón, győztes magatartással, önbizalommal, szenvedélyel és boldogsággal akarjuk élni az életünket,- 100% felelősséget kell vállalnunk az életünkért. Vállaljuk a felelősséget mindenért ami velünk történik. A FELELŐS EMBER  HALAD AZ UTJÁN!

A felelősség vállalásba beletartozik az is, hogy felhagyunk a pletykálkodással, kibeszéléssel.. hibáztatással.. Nem tudom most szó nélkül hagyni az aktuális országvezetési válságot. Úgy érzem erről is írnom kell, ráadásul passzol a témánkhoz is. Jelenlegi kormányon lévő politikai vezetőink dagonyászása a sz@rban...ez egy központi téma manapság, amiért a legtöbben elveszítik a hitüket abban, hogy ők felelnek a saját életükért. Talán ez is a cél vezetőink részéről.. Az emberi lényeket azonnal irányítani lehet, amint elhiszik magukról, hogy áldozatok.

"A recept egyszerű..Közöljük csak a tényeket.. tudniuk kell róla az embereknek. De.. folyamatosan sulykoljuk csak tovább a médián keresztül.. a rádión át.. az újságokon keresztül.. az interneten át... Érjük el, hogy folyamatosan csak a válságról gondolkodjanak.. Fordítsák a családra szánt energiát inkább a válságra...Aggódjanak, féljenek, így még jobban lehet őket manipulálni. Talán el is menekülnek az országból..Nem baj.. annál jobb.."

Kb. így néz ez ki a valóságban. Tisztább pillanataimban észreveszem ezt a célirányos provokációt mint ahogy most is. De bizony van amikor én is elkezdek aggodalmaskodni. Ha legközelebb ilyen "manipulációval" találkozunk, álljunk meg egy pillanatra..és gondolkodjunk.

Nem a  nemtörődömségről írok, hanem, hogy hogyan reagálunk ezekre. Mert az érzelmi reakcióink fegyelmezése, gondolataink irányítása, hozzáállásunk..CSAK TŐLÜNK FÜGG. Bármilyen helyzetben. Persze van helyzet amikor nagyon nehéz nem odafigyelni a dolgokra. Súlyos megrázkodtatások, elszegényedés, betegségek.. és sorolhatnám. Ám a mi felelösségünk, hogy a hozzáállásunkon változtassunk. Az, hogy a tények kielemzése után, fel tudjunk állni. Tudjuk mi a valóság, és saját életünkben a legjobbat kihozni magunkból.

Amit még szeretnék kifejteni, hogy igenis, a problémáról beszélni kell. És megprobálni megoldani. Azonban kerüljük el, hogy csak ez járjon a fejünkben. A nagy bajt nem az okozza az emberek lelkében, hogy válság van, szembesítik a tényekkel, hanem az, hogy folyamatosan ismételtetik. Aztán ennek következtében még jobban beleélik magukat a helyzetbe. Késztetést éreznek, hogy még többet olvassanak róla, vitaműsorokat nézzenek. Interneten kutatnak a válságról.. Azt hiszem Magyarországon az utóbbi hetek óta a Google keresőben a válság a legkeresettebb szó. :)

Hagyjuk abba!! Elég egyszer megtudni a dolgot. Fogadjuk el, és a tények tudatában probáljunk lépni. Belegondolhatunk abba is, mennyi idő és enegia elment FÖLÖSLEGESEN, AMIT MÁR NEM TUDUNK VISSZASZEREZNI arra, hogy kibeszeltük a helyzetet, arra gondoltunk amit NEM AKARUNK, és mindenkivel ezt beszéltük.. és mindenkivel..mindenkivel.. Ha ezt tesszük, akkor még jobban kezdünk félni. Pánikolni..Eluralkodik rajtunk a kétség.. az életbe vetett hit. Ezt hagyjuk abba!

Ehelyett megkéne probálni inkább az élet szép oldalát nézni.. például egy szép napfelkeltét vagy naplementét megnézni. Rámosolyogni a párunkra..szeretteinkkel foglalkozni, kirándulni...

Javaslom, írjunk egy listát arról, hogy miért vagyunk hálásak az életünkben. Én írtam már ilyet, és meglepődtem mennyi mindent észrevettem ami miatt hálás lehetek.  Fókuszáljunk ezekre a dolgokra. Az időnk nagyobb részét inkább kedvünkre való dolgokkal töltsük.

Ez a cikk ellentmondásos kicsit, hiszen nagyon sok embert súlyosabban ért a válság mint a többieket. Sokan vannak akik a teljes vagyonukat elveszítették. Szétment a családjuk. Belebetegedtek a szomorúságba..  Sorolhatnám még. Sajnos ha ilyen helyzetben vagy kedves olvasóm, nem tudok részletes tanácsot adni. Annyi bizonyos, ha kihúzod magad, és magabiztosan kijelented: ÉN VAGYOK A FELELŐS! ÚJ ÉLETET KEZDEK! Olyan magabiztosan mint a képen az oroszlán a blogom elején, akkor érezheted, hogy lendületet kapsz.. És mindig helyrejön minden. Idő kérdése "csak".. Szükség van ilyenkor egy motivátorra, egy emberre, barátra, aki ösztönzi az embert. Ez nagyon fontos. Ha nincs ilyen..akkor végső elkeseredettségünkben az öngyilkosság gondolata is megfordulhat a fejünkben..SZÜKSÉG VAN A MOTIVÁCIÓRA!!

Meg kell tanulnunk nem reflexszerűen reagálni a külvilágból kapott ingerekre. Érdekes, hogy az emberek a külvilágot akarják irányítani, de beengednek minden szemetet a saját tudatukba válogatás nélkül ami onnan érkezik feléjük. Miért nem inkább a gondolatainkat akarjuk irányítani?

Csak akkor szenteljünk kiemelkedő figyelmet egy bizonyos eseménynek, ha SZERETNÉNK MEGTAPASZTALNI! Ha nem szeretnék, mitöbb rettegünk tőle, akkor vonjuk meg a figyelmünk energiáját róla. Bármilyen probléma ellenére őrizzük meg emberi méltóságunkat. Tegyünk meg mindent, hogy megőrizzük az optimizmusunkat! Vállaljuk a vereségeinkért is a felelősséget..és emlékeztessük magunkat arra, hogy:

ÉN VAGYOK A FELELŐS AZ ÉLETEMÉRT!

A bejegyzés trackback címe:

https://motivacio.blog.hu/api/trackback/id/tr26729294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Stoner 2008.12.08. 16:59:14

Szia Marci!
Megint gratulálok a szíves cikkedhez!
Akár én is írhattam volna.
Annyit tennék még hozzá, hogy a szívritmuszavar valóban lehet táplálkozással összefüggő, ez a leggyakoribb, de a te korodban, inkább neurotikus okokra is visszavezethető.
Ezen kívül, a szív sokszor ver szabálytalanul, hiszen nem gép. Nem kell mindig megijedni, ha kihagy egy-két taktust. Tudod, nem muzsikus, de még annál is előfordul néha...

Stoner 2008.12.08. 17:32:31

Kedves Marci!
Már a múltkor szerettem volna reagálni az alaptémára. Mintegy variációs tétel, ha érted, mire gondolok..
Vannak emberek akiknek nem kell motiváció?
Azt hiszem vannak. Ezek az emberek kreatívak. Mitől kreatív valaki?
Nagy kérdés. Lehet, hogy kreatívként születünk, de az is lehet, hogy magát a kreativitást is a nevelés teszi nálunk. Arra gondolok, hogy az un. "pozitív megerősítés", vagyis a dicséret, a helyeslés, a biztatás igen sokat tesz, hogy beinduljon a kreativitásunk. Az ember nem szívesen tesz olyat, amit a környezete ellenszenvvel fogad. Ezért sok kisgyerek a kreativitás helyett inkább valami "rosszat" csinál. Bizonyos fokig ez is kreativitás, sőt, továbbmegyek: Az a kisgyerek, akinek nem engedik hogy jót cselekedjen, vagy nem szerettetik meg vele a jó cselekedetet, rosszat fog tenni, csak azért mert a kisgyermek vele születetten kreatív lény. Innen már könnyen belátható, hogy a bűnözés is egyfajta meggátolt jótett, vagy pozitív kreativitás frusztrált megnyilvánulása. A környezetét bünteti a bűnöző, mert nem engedték, hogy jó irányba fejtse ki a kreativitását. Gondoljunk csak arra a sok hackerre, akik megkeserítik az életünket. Ha egy gyermeket a környezete megdicsér, mert sikeresen kijátszotta pajtását, és pl. azt mondják rá, "milyen talpraesett fickó", máris elindították a kis embert a csaló és hazardőr életpályán.
Van azonban a motivációnak egy olyan fajtája, vagy inkább vadhajtása, ami nekem kifejezetten ellenszenves. Ugyan nem olvastam az összes írásodat, és felteszem, te is foglalkoztál ezzel, de ha nem, akkor tekintsd kiegészítésnek.
Az a motiválás, amit a "rendszer" lépten-nyomon sulykol belénk, hogy "Ezt ezért tedd, meg, azt meg azért", miközben csupán a rendszer alázatos szolgájává akar minket tenni, és elhomályosítja azt az egészséges kritikai érzékünket, mellyel a beavatkozást, a pozitív ösztönzéstől meg tudnánk különböztetni.
Amikor valaki esetleg egy "termék" elutasítása kapcsán arra céloz, hogy "nem vagyok hozzá eléggé motiválva", vagy teszem fel egy személyiségemet sértő, vagy rosszat feltételező "szabályzó" elleni véleménynyilvánításomat illetik efféle lekicsinylő, megvető ítélettel, ilyenkor érzem én rossznak a motivációra való utalást.
Azt hiszem, hogy te is említetted még azt, ami a motivációhoz feltétlenül hozzátartozik: a szeretetet.
Az érzelmi elkötelezettséget, ami alapja annak, hogy valami beinduljon nálunk. Lehet persze egy olyan kényszer is, ami ellen ostobaság volna védekezni, mert ordít róla, hogy érdekünk. Pl, ha jön felénk a lavina, azt hiszem, nem kell biztatni senkit, hogy fusson, ahogy a lába bírja..

Nálam a gitározás kezdettől fogva érzelmi kérdés volt, és még ma is az. Úgy gondolok a hangszeremre, mint a szerelmemre, akit örökké fogok szeretni..