Legyünk öszinték. Mindannyiunkat elragad néha a hév. Érzékenyebb pillanatainkban kitör belöllünk a düh. Átéljük a fájdalmainkat, megbántunk másokat. Eddig csupa pozitív lelkesítő dologról írtam, de úgy érzem, a képlet negatív oldaláról is említést kell tennem. Sokan ezt a lélek sötét éjszakájának is nevezik. A téma aktuális, hiszen éppen ma, épp a névnapomon történt, hogy magamba zuhantam. Emberi lények vagyunk és képesek vagyunk átélni az érzelmi skála mindkét végét. Lehetünk a mennyekben, de akár a pokolban is. Ilyen helyzetben inkább sírni volna kedvünk, mint örülni. Az egész életünket káósz uralja. Ilyenkor a legsötétebb gondolatok megfordulnak a fejünkben. Elégtételt vennénk mindenkin aki idegesít minket. Ilyen helyzetben megbántunk embereket. Írhatnám azt tanácsnak, hogy ne tegyük.. de miért is tenném, amikor én is ezt csináltam? Nem célom bort inni és vizet prédikálni. Igazból a helyes út az lenne, ha nem csinálnánk ilyet. Nade mi van ha mégis ezt tettük? Ma én is átéltem nagyon komolyan. Igazából átértékeltem az egész eddigi életemet. Bár még fiatal vagyok elöttem az élet, de mégis épp ez tölt el félelemmel, hogy mit akarok csinálni? Mihez akarok kezdeni? Mi az amit jól csináltam, és mi az amit rosszul. Nagyon sok dologgal szembesültem amit nagyon bánok.. Azon is gondolkodtam, miért pont én írok motivációs blogot, amikor saját magam sem nem tudom motiválni. A mai napon pedig, pont az ellenkezőjét tettem amiket leírtam eddig, és ahogy élni akarok. Aztán beugrott, hogy azzal is tudok segíteni másoknak, ha a saját példámat írom le. Azt, hogy hogyan lehet ezen túl lépni..

Tiszátban vagyok vele, hogy nem vagyok ezzel egyedül. A legtöbbünk mérhetetlen nagy feszültséget hordoz magában. Persze néhányan alkoholba fojtáják haragjukat, szélsőséges esetekben drogokba. Ez is egy megoldás, de ez tönkreteszi az embert. Én nem teszem. A nehezebbik utat választom inkább a problémák feldolgozásához.

Rájöttem magam is, hogy a pozitív hozzáállás, nem jelenti azt, hogy a sérelmeinket, lelki gyötrödéseinket elnyomjuk magunkban. Ezt nem szabad, mert elöbb utóbb egyszerre törik ki, és ilyenkor akárhol lehetünk kirobban.

Akkor mi a megoldás? A bennünk levő feszültséget adjuk le, valahogyan. A legjobb ha ütünk valamit. Mert az ütés az vezeti a feszültséget..tehát megnyugszunk tőle. De ha lehet egy jótanács, ne a kocsmában kezdjük el ezt a tevékenységet űzni..annak véres következményei lehetnek. Úgy értem.. a feszültséget le tudjuk vezetni saját magunkban is.. Ha valakit nagyon utálunk, vagy elégtételt akarunk venni...valjuk be!! Van ilyen! ..akkor zárkozzunk be csöndben valahova, vegyünk egy párnát, vagy egy boxzsákot..és üssük amennyire csak birjuk..képzeljük el, hogy kit ütünk éppen.  A legmeglepőbb dolog, hogy ez működik.. Utána sokkal nyugodtabbak leszünk. Álltalában az történik, hogy amikor legközelebb találkozunk utálatunk tárgyával, vagy azzal a személlyel akit ki nem álllhatunk, az illető ő maga sem tudja miért, de próbál békét kötni velünk. Ilyenkor a másik személy tudatalatt érzékeli a szándékunkat vele szemben, és ösztönösen a békét keresni. Ez is egy olyan dolog, amit nem lehet logikusan bizonyitani. Probáljátok ki, és meglátjátok!

Nem csak haragra, hanem más idegesitő dolog megszüntetésére is használhatjuk az ütés technikáját. Probáljuk feldolgozni a problémáinkat még akkor, amikor csak kis mértékben okoz bosszúságot, mert ha nem foglalkozunk velük, akkor felgyűl és egyszerre jön ki. Lehet nem a legjobb pillanatban. Ma nekem sem a legjobb pillanatban jött ki, csak azért, mert nem tisztáztam le magamban dolgokat. Mellékeltem egy videót, hogy milyen amikor a stressz a munkahelyen jön ki. Ilyen idegroncsok akarunk lenni, vagy sem? A döntés a miénk!