2008.12.30. 14:09| Szerző: motiváció blog

Egyik legnagyobb befolyású negatív érzelmünk a sajnálat, vagy szánalom. Ezt a két fogalmat most azért nem választom külön, mert majdnem ugyanazt jelenti. A lényegét tekintve ugyanazt az érzelmi energiát használja fel. Szóval ne romboljuk a saját életünket azzal, hogy másokat sajnálunk!

Itt most nagyon ideges lehetsz aki olvasod ezt, mert ezt úgy értelmezed, hogy ne törödjünk másokkal, legyünk érzéketlenek és érdektelenek. A sajnálat megvonása nem jelenti a szeretet megvonását. Voltaképpen a szeretet és a sajnálat egymás ellentétei. Amikor sajnálunk valakit, az nem szeretet. Emlékezzünk arra, amikor valamelyik szerettünket sajnáljuk akkor nem szeretjük. Hanem sajnáljuk. Ennek a ténynek a feldolgozása sok emberben stresszt vált ki, és agresszíven nekitámadnak annak, aki ezt állítja.

Hogy van az, hogy akit szeretünk nagyon, és baja esik akkor ha sajnáljuk, megszűnik a szeretetünk? Ki kérhetitek magatoknak! Látszólag jogosan. Miért merészelek olyat állítani, hogy a szeretet ellentéte a sajnálat? ( Több ellentéte is van egyébként többek között a félelem, féltékenység..stb )

Azért, mert a szeretet az egy univerzális kifejezés és pozitív kicsengése van. A sajnálatnak negatív kicsengése van. A szeretet vagy tiszta pozitiv érzelem, vagy ha nem az, akkor megszűnik a szeretet. Olyan nem létezik, hogy egy kis pozitív és egy kis negatív érzelmet is beleteszünk. Szóval ha sajnálunk valakit akit szeretünk, akkor egyfajta keverék érzelem jön létre a szeretet és a sajnálat között. Erre nincs még megfelelö szó, én keverék érzelemnek nevezem.

De nézzük is meg, hogy mi a sajnálat: Akkor sajnálunk valakit, amikor áldozatnak tekintjük. Tehát ahhoz, hogy a sajnálat mint érzelem életben maradjon, kell lennie egy ellenségképnek ami megsebzi a védtelen áldozatot. Vagy lehet ez az ellenségkép egy bizonyos negatív szituáció, amit "véletlennek" nevezünk, abból is a negatív véletleneket. Nem hiszem, hogy ezt lehetne cáfolni. Mégegyszer: Akkor sajnálunk valakit, amikor áldozatnak tekintjük egy ellenségképpel szemben. Lehet az betegség, baleset, rossz körülmény, vagy esetleg más emberek negatív magatartása. A lényeg, hogy legyen kire áthárítani a felelösséget.

De innen következik egy jogos kérdés, hogy nem tudunk csak úgy tárgyilagosan végigmenni egy adott problémán, föleg, ha a szeretteinket sebzik meg. Ezek álltalában lelki sérülések amikor valakit megbántanak, és mi sajnáljuk. Természetesen hogy nem tudunk tárgyilagosak lenni, mert az ember 100%-ban szubjektív lény.  Ez azt jelenti, hogy minden döntésünknek érzelmi okai vannak. Itt a kulcs, nem az, hogy tárgyilagosak legyünk és úgy tegyünk mintha nem történt volna semmi, mert ezzel csak becsapnánk magunkat.  A megoldás abban rejlik, hogy változtassunk azon, hogyan tekintünk a megsebbzett emberre. A sajnálat egy negatív reakció csupán amit eltanultunk az elödeintöl, hogy aki szenved azt sajnálni kell. Szóval ilyen helyzetben álljunk meg, és tekintsünk az illetőre úgy mint aki erős, és képes felsolgozni a problémáit, és lelkes. Ez meglepően könnyen megy majd. És neki is azt mondani, hogy erős ember vagy, szeretünk téged, és képes vagy talpra állni. Mindjárt más dolog, mintha sajnálattal beszélgetnénk vele, újra és újra felidézve a problémáit. Nem könnyű út, de járható. Önfegyelem kérdése az egész. Mindenkinek a saját érzésére kell hallgatnia, hogy hogyan kezeli a kontrasztot a sajnálat és a megerősítő szavak között. Ez az írás mint az elöző összes is csupán távpontot nyújt. A ti dolgotok megtalálni a helyes útat a saját életetekre!

Emlékezetes napot kívánok!

 

 

 

Címkék: sajnálat  |   | 1 komment
2008.12.27. 15:20| Szerző: motiváció blog

Gondolataink gyakran a nemkívánt irányban barangolnak, ilyenkor le kell állítani azokat. Úgyanúgy mint egy útkereszteződésnél amikor meglátjuk a STOP táblát, kötelező megállni. Illetve ajánlatos, mert körültekintés nélkül akár az életünkkel is fizethetünk.

A gondolataink is ilyenek, gyakran kell egy figyelmeztetés , hogy leálljon, mert különben a felelötlenségünkkel kárt okozhatunk a lelki nyugalmunknak. Mire is gondolok? Az agyunk a nap 24 órájában össze-vissza fecseg. 90%-ban fölösleges dolgokon jár az eszünk. És ami még rosszabb a legtöbbször olyan dolgokra gondolunk amik aggódással töltenek el bennünket. 

Az aggódás pedig egyfajta félelem előrevetítés, ami esetleg bekövetkezhet a jövőben. Sokszor reális, de nagyon sokszor irreális. Szóval aggódunk, másokkal panaszkodással töltjük az időt, ahelyett, hogy az élet szép oldaláról beszélgetnénk, gondolkodnánk. Nagyon sokan vannak sajnos akiknek ezek a sorok nem mondanak semmit, mert az aggódás, a félelem annyira megmérgezte a lelküket, hogy elveszítették az életbe vetett bizalmukat. Mindenhol egyfajta összeesküvést látnak, és van egy ellenségképük amik miatt áldozatnak érzik magukat. Szóval ezt azért írom le, hogyha láttok ilyen embereket akik nem tudnak elszakadni a negativitástól, a félelemtől és áldozatnak érzik magukat az azért van, mert tönkre tette e lelküket az évek során felgyüllemlett negatív tapasztalatok összesége. Szóval vigyázzunk ilyen emberekkel, mert ha látják az optimizmusunkat idiótáknak néznek bennünket, és próbálnak lehúzni a negativitásba valahogy így:

" Ember figyelj, téged átvertek.. Nézd a tényeket, nézd, hogy szenved az emberiség..mennyi borzalom, korrupció van a világban. összeesküvések...és te boldog vagy? Hogyan vagy képes boldognak lenni mikor annyi szenvedés van a világban?"

Ők azok akik tanácsaikkal jót akarnak, mert nem szeretnék, ha mi is megtapasztalnánk amit ők megtapasztaltak. Ez legalább dícséretes bennük. Egy dolgot viszont elfelejtenek. Azt, hogy minden élettapasztalat egyedi és független mások élettapasztalataitól. Nem vetíthetjük rá másokra saját élettapasztalatainkat. Attól, hogy mi megtapasztaltunk egy bizonyos dolgot abból nem következik az, hogy mások is megfogják tapasztalni.

A legnagyobb akadály ez lesz amivel találkozunk, ha optimista, pozitív életet kezdünk el élni. Nagyon vigyázzunk tényleg, mert a legnagyobb lehúzóerő mások kétkedése, negativitása, és lebeszélése. Ha ilyennel találkozunk akkor mondjuk magunkban hogy STOP!

Mi történik ilyenkor? Ez egy parancs a tudatunknak. Ilynekor megáll, és figyel.. Ekkor van az a pont, hogy át kell irányítanunk a figyelmünket valami másra. NINCS MÁS MEGOLDÁS! HA A PROBLÉMÁN RÁGÓDUNK, VAGY ARRA FIGYELÜNK AMI ROSSZ ÉRZÉST OKOZ NEKÜNK, MÉG ROSSZABBAT TESZÜNK MAGUNKKAL. EGYSZERŰEN MONDJUK MAGUNKBAN HOGY: STOP!

Eleinte amikor alkalmazzuk ezt a technikát megfigyelhetjük, hogy egész nap a STOP! parancsot fogjuk mondogatni, hiszen nagyon sok negatív gondolat megy át rajtunk, és ezeket nehéz leállítani. Szóval, ne ess kétségbe, hanem türelmesen írts ki minden negatív érzelmet magadból. Itt azért van egy kivétel: Ha dühösek vagyunk, akkor ne alkalmazzuk ezt, mert még dühösebbek leszünk. A düh tulajdonképpen egy magas fokú feszültségoldás, ami nem állandó. Amikor kiadtuk a dühünket, akkor megkönnyebbülünk. Szóval a STOP! módszert akkor alkalmazzuk, amikor félünk, vagy szomorúság tölt el minket. Igazából mindenki képes eldönteni saját maga, hogy számára mi okoz megkönnyebbülést. A lényeg az egészben, hogy lenyugodjunk.

Alkalmazhatod ezt a módszert akkor is, ha olyan dolgot látsz amit nem akarsz, és mondjuk ez véletlenül történik mondjuk egy buszban, ahol akaratlanul elvonhatja a figyelmed mások negativitása. A legjobb ilyen helyzetben, ha gyorsan leállitjuk a tudatunkat: STOP!  Ilynekkor üresjárat jön létre.. Nem tudunk egyszerre több dologra gondolni..éppen ezért, ez egy jó módszer, hogy ne kerüljünk bele abba a masszába amibe az emberek többsége belemászik. Ez a massza az aggódás, félelem, düh, ami elveszi az életkedvünket. Ez olyan ragacsos mint egy rágógumi. Én úgy érzem ilyenkor magam mintha egy rágógumiban lennék, és nem tudnék belőle szabadulni, mert összeragadok.

Összegezve: FIGYELJÜK MEG A VILÁGOT, AMI JÓ ÉRZÉST KELLT BENNÜNK AZT ÖRÍZZÜK MEG A TUDATUNKBAN. AMI ROSSZ ÉRZÉSSEL TÖLT EL, ARRA NE FIGYELJÜNK, HANEM PRÓBÁLJUK LEÁLLÍTANI A GONDOLATAINKAT! ...STOP!

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: stop  |   | 2 komment
2008.12.24. 06:28| Szerző: motiváció blog

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET

 

KÍVÁNOK MINDEN KEDVES

 

OLVASÓMNAK!

 

 |   | Szólj hozzá!
2008.12.09. 18:01| Szerző: motiváció blog

Amilyen kívül, olyan belül is. Az, hogy, hogyan szemléljük a világunkat a saját belső gondolatainkat, érzéseinket tükrözik.  Mindenkinek van egy Világképe. 6 milliárd embernek 6 milliárd féle. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy nézné a világot. El kell fogadnunk, hogy vannak mások, akik nem úgy gondolkodnak mint mi. Ezt nem belenyugvással kell elfogadni, és azzal a tudattal, hogy "igen vannak rossz emberek" és az élet nehéz. Egyszerűen csak fogadjuk el. Ne próbáljuk agresszíven, vitákkal megváltoztatni az emberek világnézetét, tudatát. Ne is gondolkodjunk arról, hogy hogyan élnek mások. Úgy értem ezt, hogy ne gondoljunk arra, hogy milyen következményei vannak annak, ahogyan élik az életüket. CSAK MAGUNKKAL FOGLALKOZZUNK. Csak a saját életterünkkel. Ide beletartozik a családunk, a barátaink, a rokonaink.

Legtöbben azért ezt meg tudják csinálni. Nem avatkoznak bele mások életterébe. A probléma ott szokott lenni amikor mások mondják meg nekünk, hogy mi jó nekünk, hogyan kéne élnünk és hasonlók. Ezek a tanácsot kéretlenek. A kéretlen tanácsokat ne fogadjuk el sosem, ha negatív érzéseket keltenek bennünk!

Mivel minden ember szubjektíven ítéli meg a világot ezért, csak az történik, hogy a saját negatív tapasztalatait próbálja ránk ruházni. Olyan dolgokat, amiket ő már megtapasztalt, és naív módon hiszi, hogy ezt mi is meg fogjuk tapasztalni. Bár lehet, hogy a jószándék vezeti, de ezzel többet árt nekünk mint használ.  Ránk zúdítja a saját világképét, amivel nem rezgünk harmónikusan. Ami rossz érzéseket kelt bennünk az ROSSZ nekünk! Ezt jó ha  megjegyezzük. Mivel nincs egy önálló objektív valóság, ezért csak szubjektíven tudjuk megérteni a világunkat. Ez a magyarázata. Lehet valaki másnak ez jó érzést okoz, de ha nekünk valami nem okoz jó érzést, akkor ne fogadjuk el. Ilyen egyszerű. Egyszerű de nem könnyű.

Egy szilárd életfilozófia nélkül, csak sodródunk az életben, és nyugtalanok, boldogok vagyunk. Az tény, hogy minden embernek van életfilozófiája, életképe de az már nem igaz, hogy mindenkinek stabil. A legtöbb embernek a világképe nagyon nyugtalanító és változó. Az emberiség a kezdetek kezdete óta felteszi magának a kérdést, hogy honnan jött, hová tart. Foglalkoztatja az is, hogy magyarázatot találjon a külvilág eseményeire. Más embereket megfigyelve, mindig felteszi a kérdést, vele miért történik ez vagy az. Megfigyeli a külvilágot és egyfajta világképet alkot róla attól függően, hogy mit lát jót, vagy rosszat. Majd ezután levon egy következtetést, és naiv módon azt hiszi, hogy ez az egyetlen valóság, és aki másképp gondolkodik, az vagy tudatlan, vagy gyenge, vagy rossz ember, vagy pedig hiszékeny. Nos ez az elképzelés nyilvánvalóan hamis! Tudhatjuk, mert mi is beleeshettünk párszor ebbe a csapdába. Hajlamosak vagyunk mindannyian azt hinni, hogy a saját életképünk a valóságos, a többi tévedés. De mivel nincs objektív mindenkire kiható valóság, ezért senki nem állíthatja, hogy ő az egyetlen és azok akik hasonlóan gondolkodnak, akik a valóságot látják.

A stabil életfilozófiának azt nevezem, hogy bármi történik is a világban, gondolok elsősorban a rossz dolgokra, akkor nem leszünk különösebben rossz kedvűek, hanem ELFOGADJUK, hogy ilyen van. Tényleg nagyon sokan vannak, akik ugy érzik a világot a véletlenek irányítják, és bárkivel bármikor megtörténhet bármi..és a szerencsében hisznek, azok viszonylag nyúgottan élnek, mivel választ kapnak hogy MIÉRT??.  És igazából élik tovább az életüket.

Az instabil életfilozófia alatt azt értem, amikor valami történik ami megráz minket, és háborog a lelkünk. Valójában azt hisszük, hogy van egy világos életfilozófiánk. Mondjuk lehet ez az Istenhit. Istenhívőnek mondjuk magunkat, és valljuk, hogy Isten irányítja a világot, és minden a rendje módja szerint történik. És mégis.. Ha történik valami szörnyű dolog, akkor pánikba esünk, aggódni kezdünk, kattog az agyunk, hogy "Jajj csak velünk ne történjen meg" .. Kérdem én.. hova lett az Istenhitünk? Miért érezzük áldozatnak magunkat, amikor hisszük, hogy aki Istenbe bízik, azt nem éri bántódás.?? Én tudom: Azért, mert a lelkünk mélyén NEM HISSZÜK EL. Lehet ez egy szüleinktől örökölt világkép, amit kérdés nélkül elfogadtunk. A szüleink is Istenhívők voltak, a nagyszüleink is, a dédszüleink is, az ük-ük szüleink is..és egy "másodkézből kapott" Istenben hiszünk. Kérdés nélkül elfogadjuk a hitet, de nem elmélkedünk el rajta. És felületesen hiszünk csak el. Akkor dől el igazán, hogy amit hiszünk azt valóban hisszük-e, amikor szilárdan tudunk önmagunknak megnyugtató választ adni arra, hogy az események miért történnek meg.

Akkor vagyunk lelkileg nyugodt emberek ha mi magunk alakitottuk ki az életfilozofiánkat. Azt hogy miben hiszünk. Már írtam egyik cikkemben az egyházi hatalmakról nem ismételném meg. Isten létezik, és hívhatjuk amilyen néven akarjuk. Mint ott is leírtam azért mindegy, hogy miben hiszünk, mert Isten jelen van mindenhol. Bennünk is. És ez nem egy mese, hanem tény.. Mi magunk hordozzuk Istent önmagunkban. A vallási alapítok akiket  a kapzsiság vezetett, tudták, hogy ezt az erőt nem lehet elnyomni egyik emberben sem, és ezért kitalálták a dogmákat, és vallást alapítottak. Magyarul arról van szó, hogy az ember természetes állapotát Istennel fizetőssé tették egyházadók formájában. Korrekt ez? Nem hiszem.

Szóval, alakítsuk ki a saját magunk életfilozófiáját, de csak AZT FOGADJUK MAGUNKBA AMI JÓÉRZÉST KELT BENNÜNK. Az érzelmeink a mi vezérlőrendszerünk. Innen tudhatjuk, hogy mi az ami jó, és mi az ami rossz nekünk.

Ne feledjétek, ha a most leírt írásom rossz érzést okozott, ne fogadjátok el! Csak akkor tegyétek, ha az jó érzést okoz!

Címkék: filozófia világkép  |   | Szólj hozzá!
2008.12.07. 19:40| Szerző: motiváció blog

A szívünk a legfontosabb és elengedhetetlen szervünk, ami felelős azért, hogy élünk éppen vagy meghaltunk. Ha dobog, akkor dolgozik, pumpálja a vért szóval örülhetünk mert még élünk. Ha elromlik a "motor" akkor már nem lesz képes tovább dolgozni, és esetleg az életünkkel fizethetünk ezért.

Épp a mai nap folyamán kaptam egy döbbenetes és félelmetes leckét, hogy milyen az amikor a szívünk rendetlenül dolgozik. Öszintén írom, ma megrémültem és olyan dolgokat tapasztaltam meg, olyan dolgokra jöttem rá, amikre eddig sosem. Ha valaki az életéért küzd, akkor teljesen a pillanatban él. Abban a percben megszünik minden más probléma, és minden energiánkkal azon vagyunk, hogy elhárítsuk a vészt. Még félni sincs időnk, hiszen nem tehetjük meg. Ez afféle tudatalatti mechanizmus, hogy rákényszerítse az embert, hogy figyeljen az egészségére.

Ma ha nem is az életemért küzdöttem, de a szívem nagyon rendetlenkedett. Meglepett a dolog, hiszen nem vagyok szívbeteg..legalábbis úgy tudom. Mégis majdnem elájultam annyira rosszul lettem. Csak egyre tudtam gondolni " Levegő, mély levegő". Ebben a negyed órában minden más probléma megszünt számomra. Már nem volt fontos, a külvilág. Az, hogy más emberek hogyan élik az életüket. Politikusaink viselkedése, nyugtalan emberek akiket megfigyelhetünk...bátran mondhatom, olyannyira a jelenben voltam, hogy még félni sem volt időm, és az úgynevezett globális problámák megszüntek. Ennyire jelen lenni a pillanatban nekem nem sokszor sikerült, annak ellenére, hogy tudatosan törekszem rá. Ilyen mélyen és intenzíven nem éreztem még azt, hogy az életnek mélyebb értelme van, mint ahogyan élünk.. Amikor az ember rákényszerűl akkor érezheti igazán, hogy minden perc áldott ami az életünkben megadatik. Érezheti hogy csak a MOST létezik.. semmi más.

Amikor ez történt, éppen autóztunk a szüleimmel. Nagyon sajnálom, hogy ők jobban megijjedtek mint én. Hát igen kivülről minden sokkal brutálisabbnak tűnik, mint aki elszenvedi azt. De mint ahogyan vallom ennek is oka van. Mint mindennek. Az, hogy rosszul lettem, nem azt jelenti, hogy áldozat vagyok, vagy örökletes betegségem lenne..és ki lennék téve a sors szeszélyének. A rossz állapotomért én vagyok a felelős, és senki más. Sem más emberek, életkörülmények vagy a "sors" .  Ezért én vagyok a felelős, mégpedig, hogy hogyan élem az életemet.

Hogy hol hibáztam? Talán ott, hogy átlag emberként éltem. Úgy viselkedtem mint az átlag. Elsősorban az étkezésemre gondolok. Nem vettem figyelembe, hogy bizonyos ételek nem mindenkinek valóak. Attól, hogy a barátunknak nem árt meg valami, nem jelenti azt hogy nekünk sem. Nem vettem figyelembe, hogy talán egyes ételek károsak nekem. Nem mindenkinek egyforma az anyagcseréje, vércsoportja és az, hogy mi árt neki és mi nem. Vannak akik hajlamosabbak a szívbetegségekre és vannak akik nem. Én úgy tapasztalom, hogy be kell látnom, hajlamos vagyok a szívbetegségekre. Ez önmagában nem jelent betegséget. Ha betartok bizonyos étkezési szabályokat, akkor sosem fog elöfordulni velem. Én nem játszom a szervezetemmel. Kerülni fogok minden olyan ételt, ami károsíthatja a szívemet. Természetesen a szívfájásnak lehetnek lelki okai is, azon belül a stressz, ami kiválthat eféle dolgot, szélsőséges esetben infartust is. A lelki okokról lejjebb olvashatsz.

Az én esetemben a szervezetem nem bírja a nehéz ételeket. Bár nagyon szeretem a jó szaftos  ételeket, sosem rakodott rám súlyfölösleg. Így ugy gondoltam, hogy inkább a nyelvem íz receptorait kényeztetem..csakhogy észrevettem, hogy az ilyen "lakomák" után hajlamos vagyok a tunyaságra, vagy esetleg a szívem fáj, vagy egyszerűen rosszul érzem magam. Szóval megéri az ízek élvezete miatt feláldozni a szívemet? Feláldozni amikor érezteti velem, hogy baj van? Melyik a fontosabb? ..ma elgondolkodtam..

Ebben az esetben viszont nem a nehéz ételek miatt lehettme rosszúl, hanem az édességek miatt. Nagyon édesszáju vagyok. Ebben az esetben sem rakodott rám semmi, szóval mindig annyit ehettem amennyi belémfért..DE a szervezetemet mindig megdolgoztattam. A rossz benne, hogy nem vittem túlzasba, csak ettem kis édességet. Nem is sokat.. Aztán már éjszaka is nehezen aludtam.. a mai "szívlázadásnak" ez lehetett az oka. Szóval az édesség sem való nekem. És itt is döntenem kell: Mi a fontosabb, a nyelvem kényeztetése vagy a szívem. Én a szívem mellett döntök.

Ezenkívül sosem sózók meg semmit. Nem szeretem a fűszerezést sem. Ez egy jó pont talán amit ösztönösen elkerültem. Szóval..Az édességet kerülni kell, mert túl vannak cukrozva, ezért hívják édességnek. A cukor pedig nem egészséges. Nem azért "találták fel", hogy az ember azt ételként fogyassza. De hát nagyon sok dolog van amit nem kéne ennünk, mert életidegen, és mégis azt tesszük.

Ha kedves olvasóm veled is előfordult hogy a szived rendetlenkedett akkor komolyan kell venni. Le kell mondani pár dologról ami nem egészséges. Vegyük például a dohányzást. Igen, azonnal abba kell hagyni. Sokan azt mondják, hogy nem szoknak le, mert nem érzik, hogy ártan az nekik. DE EMBEREK HA MÁR A SZÍVÜNK FÁJ, AKKOR AZ EGY ERŐS JEL ARRA, HOGY PUSZTÍTJUK A TESTÜNKET.

Ám vannak akik egész életükben dohányoztak, és éltek 80-90 éves betegség nélkül. Az én dédapám is 88 évesen halt meg és világ életében dohányzott. Nem is volt beteg sosem.

Szóval ezenkívül nagyon komolyan mondom, hogy az étekzésünkön is változtatni kell. Nem elég csak gyógyszereket szedni. Az nem ér semmit. Az tüneti kezelés. Nem ér semmit, ha ugyanazt az életmodot folytatjuk mint eddig. Ugyanugy étkezünk, cukros üditőket iszunk. Elismerem én is hogy ezek finomak, de nagyon ártalmasak. Térjünk inkább át az üditők helyett a szénsavmentes!! ásványvízre. Ne kávézzunk annyit. Sokan lázadoznak, hogy nem hajlandóak lemondnai ezekről. Nos ez kockáztatás. Akkor roncsoljátok csak tovább a szíveteket. Hangsulyozom, hogy akinek nincs szívbetgsége, vagy legalábbis nem rendetlenkedik, az ha jolesik nyugodtan egye azt amit akar, de aki nem bírja, az ne egye ugyanazokat, csak mert az a "divat" és az emberek többsége azt eszei. És még ilyenkor is lázadnak sokan, hogy nem tudják kifizetni, mert drágák mondjuk a gyülömcsök, zöldségek. Itt mindig félreértésben vannak, elmondom miért. Ők egyből ugy gondolják, hogy a már meglévő megszokott egészségtelen cukros, zsíros ételek mellett vegyenek gyümölcsöt. Senki sem szereti a plussz kiadásokat. De itt a lényeg, nem ezek mellett kell még venni, hanem ezek helyett. Nagy különbség!

Valamit valamiért le kell mondanunk bizonyos dolgokról. Ha áttérünk és igyekszünk egészségesebben étkezni, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy egészségesebbek leszünk mint azok az átlagemberek akiknek MÉG semmi bajuk nincs, és eszik az életidegen dolgokat. Chips, konzervek, húsok, csokoládék, joghurtok, Kóla és hasonló termékek, alkohol.. hmm sorolhatnám ezek  vannak a listán. Az is lehet, hogy sokkal tovább élünk mint ők. És egészségesebben.

A "szívbetegségeknek" vannak még lelki okai is. Főképp a stressz, de szerintem ezt nem kell magyaráznom tovább.

Vigyázzatok a szivetekre, az étkezésetekre, és kerüljétek a stresszt!

 |   | 1 komment
2008.12.06. 01:31| Szerző: motiváció blog

Boldog névnapot kívánok a Miklósoknak! Ők könnyű helyzetben vannak, mert mindenki tudja, mikor van a névnapjuk.. Hála az öreg, fehér szakállú puttonyos öregembernek akit Mikulásnak hívnak. Én sem panaszkodhatom, az én névnapom is eléggé ismert. Ha meghallják a nevem akkor álltalában egy Lúd jut eszükbe rólam, és hogy le kéne vágni..mert ugye minek a lúd ha nem esszük meg :D

Ma különösen jó kedvem van. Szeretném ezt átsugározni nektek. Ehhez találtam egy számomra kedves zeneszámot Bobby McFerrintől. Biztosan ismeritek..Don't worry Be happy!

Azonkívül, hogy a zene hangulata pozitív, vidám, csodálatra méltó, hogy Bobby ezt hangszerkíséret nélkül,  a természetes hangján adott elő..persze összevágva.. Ez elképesztő dolog,..

A szám szövege egyszerű..

" Ha aggódsz, és a homlokod ráncolod, ez mindenkit lehúz körülötted... Ne aggódj, bármi is az elmúlik hamarosan..ne  aggódj légy vidám!"

És akkor jöjjön a szám. Ezzel kívánok nektek vidám napot!

 

 |   | 1 komment
2008.12.04. 19:15| Szerző: motiváció blog

A sikeres élet alapvető feltétele, hogy tisztában legyünk a céljainkkal. Tudnunk, kell mit akarunk elérni. Számtalan tanulmány született a célok eléréséről, és jónéhányat el is olvastam. Ezeket öszefoglalva átadom most nektek. Meglepően hasonló a megközelítése a dolgoknak, egymástól függetlenül szinte ugyanaz a módszer. Mégpedig, hogy miután eldöntöttük, mit akarunk elérni, azt ÍRJUK le, jelen időben, és képzeljük el, hogy már megvalósult. Éljük bele magunkat.

Na kezdjük az elején. Számtalan idézetet, mondást tudnék most idézni a célok kitőzéséről, de inkább csak egyet emelnék ki. Ez egyébbként az egyik kedvenc idézetem is. Így szól:


" Ha nem cselekedsz, nem fog sikerülni"

Tisztában kell lennünk a céljainkkal:

Fel kell tennünk magunknak a következő kérdéseket:

- Mit várunk az élettől?

- Mit szeretnénk elérni?

- Miről tudunk hosszú távon lemondani céljaink érdekében?

- Mi az amiről nem tudunk lemondani?

- Miért tartok ott ahol vagyok? Milyen szokásaim vezzetek ebbe a helyzetbe?

Miután ezzel végeztünk. Le kell írnunk! Igen! Tudom, hogy sokan nem fogják leírni, hiába olvassák. Mert fölöslegesnek látják. Hát ahogy gondoljátok kedves olvasóim. Semmi sem kötelező. Ti döntötök. Miért fontos írásba adni a céljainkat?

Azért, mert ha nem írjuk le őket, elvesznek a tudatunkban. Le kell írnunk, hogy naponta láthassuk, és így az agynak adunk munkát. Ahelyett, hogy passzívan reagálnánk a külvilágra - amúgy az emberek 99%-a nem fegyelmezi a tudatát- helyette inkább határozzuk meg a céljainkat, hogy arra figyeljen. Nos ez annál is inkább fontos, mert az agyunkat nem tudjuk megállítani. Folyamatosan gondolkodunk a nap 24 órájában. Még álmunkban is. Tehát, vagy fegyelmezetlenül hagyjuk, és akkor kénytelen lesz a külvilágra reagálni, vagy adunk egy szellemi csemegét neki, ha úgy tetszik. Ezek pedig a céljaink. Ha már úgyis megadatott nekünk a megállíthatatlan gondolkodási képeségünk, használjuk ki a céljaink eléréséhez. Miért ne tennénk? A gondolataink az egyetlen kincsünk, amit senki sem tud elveni tőlünk. Nincs az a törvény, diktatúra, ami megváltoztathatná a gondolatainkat. Csak mi vagyunk saját magunk. Egy szó mint száz, a céljainkra fókuszáljunk, semmi másra.

Íme 5 lépés, mit kell tennünk, hogy a céljaink valóra válljanak.

1. Határozd meg a céljaidat! Fontos dolog. Pontosan tudnunk kell, mit akarunk. Egy hajó, útirány nélkül csak sodródik a tengren, és sosem ér célba.

2. Írd le a célokat! Egyes szám első személyben, jelen időben. Játszuk el, hogy már megvalósult

3. Tüzz ki határidőt! Ez az egyik legfontosabb lépés. Ha nem tüzünk ki határidőt, akkor mindig halogatni fogjuk az elérését. Tudnunk kell, mikorra akarjuk elérni, mert másképp nem tudnunk tervszerűen dolgozni rajta naponta.

4. Minden nap indulj a csúcs felé! Ez azt jelenti, hogy ne a sok kis hegyet mászd meg, hanem a Mount Everestet! Ne legyünk kicsinyesek. Annyi féle kis hegyünk van, amiket értelmetlen megmászni. Helyette a legfontosabb célunkkal foglalkozzunk, és a legnagyobb csúcsra törjünk! Aki érti a képletes dolgokat, tudja miről van szó.

5. Képzeld el naponta a céljaidat! Ez is fontos. Ha minden nap tudatosan 20 percre elővesszük a célfüzetünket, akkor sosem felejtjük el a céljainkat, és motiváltak leszünk, hogy elérjük azokat. EZ ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS!!! A motiváció hiánya az oka nagyrészt annak, hogy, felhagyunk félúton a céljaink elérésével. Szóval, Csináljuk!

Aki nem tudná, hogyan kezdjen neki, íme egy kis segítség:

Vegyünk elő egy lapot, és írjunk fel 10 célt amit egy éven belül el akarunk érni. Ezek a célok lehetnek mindefélék. Lehet anyagi cél is, párkapcsolati, magánéleti, szellemi cél, tanulási cél..szóval az élet minden területéről. Aztán amikor ez megvan, tüzzünk ki határidőt, mikorra akarjuk elérni. Állítsuk fontossági sorrendbe, és a számunkra legfontosabb célunkkal foglalkozzunk a legtöbbet.

Fontos, hogy naponta mérni tudjuk az eredményeinket. Irhatunk "sikernaplót" is akár, de a lényeg, hogy mérni tudjuk, ahogyan haladunk szépen lépésenként a céljaink irányába. Ha így teszünk sokkal nyugodtabb emberekké válunk. Még akkor is, ha a külvilágban stresszt, nyugatalanságot látunk. Nem lesznek már ránk akkora hatással mint eddig. Egy teljesen más életformát folytatunk ahhoz, hogy negatív emberek észrevegyenek minket és lehúzzanak a saját szintjükre. Mitöbb észre sem fognak minket venni. Lépjünk ki az állandó panaszkodók klubjából, tüzzük ki a céljainkat, VÁLLALJUNK FELELŐSSÉGET az életünkért! Lovagoljuk meg a siker hullámait. És még egy gondolat:

"A felhők fölött mindig kék az ég"

Emelkedjünk a felhőnk fölé, és lássuk meg mindazt, amit a legtöbben nem láthatnak, mert eltakarják őket a mindennapok szürke fellegei.  Jó célkitűzést! :)

Címkék: célok  |   | 2 komment
2008.12.03. 01:49| Szerző: motiváció blog

Életünk egyik legfontosabb célja -legalábbis annak kéne lennie- A LELKI NYUGALOM. Minden cselekedetünk célja az, hogy jobban érezzük magunkat, mint előtte voltunk. Akadnak kivételek, például akik szánt szándékkal csinálnak olyan dolgokat, amivel ártanak önmaguknak. Ezt nevezhetjük divatnak is, hogy szenvedünk a világ miatt. Átvesszük a világ szenvedését. Ez is egy megoldás, ám én most erre nem térnék ki. Feltételezem rólad kedves olvasóm, hogy a célod a lelki béke. Sokkal inkább a lelki béke mint a tudatos szenvedés.

Nézzük is meg, hogy mi is az a lelki nyugalom. Egy általános probléma a jelenlegi társadalomban, országoktól függetlenül, hogy az emberek boldogtalanok. Boldogtalanok még akkor is, ha egy civilizált gazdag országban élnek. Gyakran ellentmondás van a szegény országok és a gazdag országok megítélése között. Afrikai országokban láthatjuk, hogy az emberek akkor is sokkal boldogabbak, ha éhezés pusztít éppen. Több dokumentumfilm is bizonyítja, hogy Afrikában szinte mindenki mosolyog. A gyerekek főleg. Nincs mit enniük, nem tudják mit hoz a holnap, de vidámak. Nem állítom, hogy nincs kivétel, de az tény, hogy fölényesen győzedelmeskednének boldogság tekintetében, ha az europai országokkal hasonlítanánk össze őket. Innen láthatjuk, hogy a boldogság, a lelki nyugalom nem áll öszefüggésben az anyagi biztonsággal. Egy afrikai őslakosnak biztosan nem. Nekünk akik itt vagyunk, egy egész más kultúra adatott. Egészen másképpen élünk, étkezünk. Másként viselkedünk, szocializálódunk. Csodás életterünk van. Köszönhetően a tudománynak, információs társadalmunknak könyebbé vált az életünk általuk. Fizikai értelemben, szinte minden igényünket kielégíthetjük. Kényelmes autóval járunk munkába, a házunkban sötétedéskor felkapcsoljuk a villanyt, az interneten bármit meg tudunk nézni. Információkat tudunk szerezni bárhonnan, bármilyen témában. Sorolhatnám a végtelenségig, hogy mi mindent tudunk megtenni. És mégis.... lelkileg zaklatottak vagyunk.  Miért van ez? Talán azért kedves olvasóim, mert megfeledkeztünk a lelkünkről. Hajlamosak vagyunk önmagunkat csupán fizikai testnek tekinteni. A lelkünkkel nem foglalkozunk. Valamiért rászoktunk arra, hogy a boldogságot, a külsőségek hajszolásában keressük. Meglepően tapasztaljuk, hogy ez nem elég a gazdagsághoz, hiába érünk el anyagi célokat, nem leszünk boldogabbak. EZ ÖNMAGÁBAN NEM ELÉG. Az anyagi függetlenség csak egy része az életünknek. És mint rész, nem tudja betölteni a teljes egészet.

A lelki nyugalom feltételei:

- Harmonikus emberi kapcsolatok

- Egészség

- Biztonság

- Szexualitás

- Anyagi függetlenség

- Önbizalom

Ha egy vagy több életterületünk nincs rendben, akkor odaveszett a lelki nyugalmunk. Mindegyik területet figyelembe kell venni.

A lista nem  teljes, és nem is a sorrend a lényeg. Ha valamamelyik életterületünkkel baj van, akkor az érzelmeink elárulnak. Azzal, hogy rosszul érezzük magunkat a legjobb történik velünk. Azért, jó, mert az érzelmeink jelzik, hogy valami nincs rendben, vizsgáljuk meg a helyzetet és oldjuk meg. És milyen jó, hogy van egy ilyen kijelzőnk. Valójában az érzelmeink csupán jelzések. Ez olyan mint az autóban az üzemanyag kijelző. Jó, hogy ott van, mert látjuk mikor kell újratölteni. Ha már üreset jelez, kigyúl a piros, nem csináljuk azt, hogy letakarjuk egy mosoly jellel, és tovább hajtunk, mondván minden rendben van. Ha ezt tesszük, akkor hamarosan benzin nélkül találhatjuk magunkat. A kijelző tette a dolgát, és jelezte, még IDŐBEN, hogy tankolni kell. Ha ilyen jelzést kapunk, nyilván megkeressük az első benzinkutat, és tankolunk.

Az érzelmeinkre viszont nem figyelünk. Hiába jelez pirossal a kijelzőnk rossz érzések formájában. Nem vesszük tudomásul, hanem letakarjuk egy mosoly jellel. Lehet ez a mosoly jel alkohol, cigaretta, drog...és egyébb szerek, amik megakadályozzák, hogy szembesüljünk a valósággal. Valójában ilyenkor nem a problémát oldjuk meg, hanem a kijelzőt tesszük tönkre. Pontosan úgy mint az elmlített üzemanyagkijelző esetében. Mondjuk betörnénk azt, letörnénk a mutatóját...de attól még üzemanyag nélkül maradnánk.

A boldogságnak, lelki nyugalomnak a fent leírt öt területe van. Ezek életünk főbb területei. Egyenként mindegyiket meg kell vizsgálnunk, és a lehető legjobbat kell kihoznunk belőlük. Akkor választ kapunk olyan kérdésekre is amikre nem tudunk magyarázatot találni. Mondjuk indokolatlanul érezzük rosszul magunkat. Ha ez így van, akkor annak mindig lelki oka van. Kivétel persze, ha  probléma fizikai eredetü, például elrontottuk a gyomrunkat, mert sokat ettünk.

A lelki nyugalom a legfontosabb célunk az életben. A lelki nyugalom az ember természetes állapota. Aztán valamilyen módon megfigyelve a külvilágot, átvesszük a negatív rezgéseket, és nyugtalanná válunk. Ne törödjünk bele, hogy az élet nehéz.

AZ ÉLET AZÉRT NEHÉZ, MERT MI AZZÁ TESSZÜK. MIÉRT??? Erre még nem adtak sosem kielégítő választ.. talán önmagunkon belül megtaláljuk, és boldoggá tesszük a mi kis világunkat..

2008.12.02. 12:36| Szerző: motiváció blog

A KÖVETKEZŐ ÍRÁS SÉRTHETI EGYES OLVASÓIM VALLÁSI MEGGYÖZŐDÉSÉT. AKI ÉRZÉKENY RÁ, NE OLVASSA EL!

Szükségünk van egy kapaszkodóra, hogy boldog életet élhessünk. Kell egy életfilozófia, egy világról és annak működéséről való elképzelés a fejünkben. Ez lehet egy vallás, vagy egy egyéni elképzelés, igazából nem számít. Nem állok most ki sem a vallások mellett, sem ellenük. Én úgy gondolom teljesen mindegy. Sokan vitatkoznának most velem, akik vallási dogmák szerint élnek, én nem tartom fontosnak, annak ellenére, hogy jómagam is katolikus vagyok. Azt sem tartom jó dolognak, amikor hittérítők az utcán meg akarnak téríteni minket, mert "ITT A VÉG"' és, ha nem térünk át abba az egyházba ( valójában: Nem oda fizetjük az egyház adót ) akkor a pokol tüzében fogunk égni örökre. Hamis prófétákról beszélek, hogy ahogyan éljük az életünket, azt a sátán műve, és minden vallást azon kívül hamis proféták irányítanak.. Aki a félelem keltéssel akar másokat jobb útra terelni, az maga a hamis próféta. Ezek az emberek meg vannak gyöződve arról, hogy rajtuk kivűl mindenki boldogtalan, és mivel kaptak egy jókora agymosást vallási dogmák alapján, ezért kétségbeesetten térítgetnek. Még akkor is, ha mi úgy érezzük boldogok vagyunk, és elégedettek az életünkkel, ők erősködnek, hogy nem így van. És néha erőszakoskodnak. Ez az egyik fajtája. A másik, amikor nem erőszakoskodnak, hanem elutasítás után, néznek bennünket és sajnálnak valahogy így gondolkodnak:

" Milyen szörnyű a világ, a Sátán már eluralkodott mindenhol.. Uram én megtettem mindent, de ezek az emberek a pokol mélyén fognak égni. Én Uram, te tisztán látod a lelkem tudod, naponta imádkozom, és nem szeretnék pokolra jutni.. Istenem féllek téged, és csak imádkozni tudok, hogy ne kerüljek oda ahol ők vannak. Ne kisértsen meg a Sátán, ezért mindig elmegyek a templomba, és fizetem az egyház adót."

Ezek az emberek boldogok? Hát kétségbe vonnám. Egész életükben félnek, hogy Isten ellen vétenek, és akkor az majd megbünteti őket. Isten aki tökéletes, és szeret bennünket. Ennyire keserves lenne a helyzet? Az ember mindig megtudhatja az igazságot, ha saját magán keresztül érzi. Ha az érzéseinkre hallgatunk, akkor érezzük, hogy ez a feltételezés HAMIS. Ez egy évszázadok óta manipulált egyház politika. Az egyházat is emberek hozták létre. Ezt aztán örököltük a szüleinken keresztül..meg sem kérdőjeleztük, hogy valóban így van-e. Véleményem szerint Isten az egyháztól független, illetve maga a Végtelen Intelligencia ami mindehol jelen van, minden atomban, sejtben. Aki egyház tagadó, az nem Isten tagadó is. Az emberek mindig érzékelték ezt az erőt. Mindig tudták, hogy van egy magasabb Intelligencia, ami mindent a helyére tesz. Ezt kihasználva egyes emberek, a megfélelmlítést használva dogmákat alakitottak ki. Egyházakat hoztak létre, egyházadót vetettek ki, embereket gyilkoltak Jézus nevében. Az igazi cél mindig a PÉNZ volt. Minél több embert sikerül áttéríteni, annál több bevétele lesz az egyháznak. Nincs olyan szellemi törvény, ami feloldozna bárkit is, ha embert öl.

Tudom, most sokan el fognak pártolni a blogomtól. Kikiálltanak hamís profétának, és szánnak engem. Imádkoznak értem, vagy gyűlölnek, és rettegnek Istentől, hogy nehogy elhiggyék azt amit olvasnak, mert ők is a pokol tűzén fognak égni. Éppen ezaz! Akik kitalálták a dogmákat, ügyesen gondoskodtak róla, hogy mit tegyenek, amikor más világnézetet hírdető emberekkel találkozzanak. Emlékszünk még a középkorra. Megégették a tudósokat, mert felfedezték, hogy a Föld kerek. Meggyilkoltak embereket, "boszorkányokat" akik valójában rendelkeztek szellemi képességekkel. Valójában mindannyian rendelkezünk vele, mert össze vagyunk kapcsolodva a Végtelen Intelligenciával. Ezeket az embereket kiírtották. Féltették a hatalmat. Nem akarták hogy kiderüljön, hogy az ember saját magában hordozza Isten. Arra, hogy senki sem áldozat. Arra, hogy ne egy kivetített Istent, egy alkotott képet kergessünk, hanem magunk isteni részét fedezzük fel. A híveknek meg azt mondták, hogy ez a sátán műve. Gondos bibliai cikkeket írtak át, és hivatkoztak rá. Igazábol, minden vallási fanatikus, a Bibliábol idéz ilyenkor, hogy hogyan bűnteti meg Isten aki nem féli őt. Féli? FÉLELEM??? IGEN AZ!!!

Ennek semmi köze Isten szeretetéhez. Ezek az emberek Félnek Istentől. Ha ezt állítjuk róluk, akkor tagadják, mondván, hogy ők Szeretik Istent és nem félnek tőle. Valójában az van, hogy Szeretik Istent, ám de amikor "vétkeznek" akkor rettegnek Isten haragjától. Istent egy diktátornak látják. Aki, ha "nyalnak" neki, akkor szereti a híveit, ha pedig nem, akkor megbűnteti őket. És nagyon ügyesen beleszőttek, sok írást a Bibliába, felkészülve arra, hogy hogyan reagáljanak a hívek, ha új eszméket hallanak, vagy megkérdőjelezik a vallások hitelességét. Egy vallási fanatikus most ezeket olvasva, a biliából ilyeneket idéz: " Vigyázzatok félre ne vezessenek benenteket" vagy " Az utolsó időkben hamis proféták lesznek, báránybőrbe bujt farkasok"  sorolhatnám. Ezek az emberek sosem fognak megnyílni az igazság elött, mert az egyházi hatalom gondoskodik rola. Ugyanugy a pénz kell nekik, mint a szüleiktől, és nagyszüleiktől annak idején. Semmi más. Az egyház szellemileg már tönkrement, és eljön az idő, amikor mindenre fény derül, a vatikánban örzött tikos iratokról, amiket az egyház gondosan őriz. A csalás, és illuzio egyházak is lebuknak majd. .... IDEJE FELÉBREDNI!!! És a valódit látni. Ráébredni arra, hogy Isten létezik, és saját magunk is azok vagyok. Igen! Mivel egy Végtelen Intelligenciához tartozunk.

És itt jön egy másik kérdés esetleg, hogy: Elhinném, amit írsz de akkor mi a válaszod a bűnös emberek vétkeire, akik embereket gyilkolnak meg, lopnak, csalnak hazudnak. A Bilbiában meg van a magyarázat, hogy ezekkel mi lesz. A pokolban fognak égni, de te erre nem tudsz választ adni"

Ilyenkor mosolygok, mert tudom, hogy ezek után már nem tudnak feltenni kérdéseket, mert erre is tudok válaszolni.

Létezik egy szellemi törvény a Vonzás Törvénye, amit az emberek évezredek óta ismernek. Már Babilonban is, Egyiptomban is tudtak róla. Voltaképpen évezredek óta bizonyítaní lehet ezt. Arról, szól, hogy az ember önmaga alkotja meg a saját valóságát, azálltal, hogy mire gondol, és mit érez közben. Mindig egy hasonló jelet vonzzunk magunkhoz, amire figyelünk. Ha elhisszük magunkról, hogy áldozatok vagyunk, akkor olyan körülményeket fogunk vonzani, ahol fizikai tényként is megtapasztaljuk ezt. Szóval, ha bűncselekmény történik, az áldozat egy félelem jelet küld, amivel bevonzza a bűnözöt. Még akkor is így van, ha egy gyerekről van szó, és fájdalmas híreket látunk a Tv-ben. Igazából mondhatjuk azt is: " Olyan jó ember volt, miért őlték meg? Jó humora volt optimista...akkor miért?

Igazából mi nem érezhetjük azt amit ő. Attól, hogy egy képet látunk róla, nem tudhatjuk mire gondol, mit érez, ezálltal mit vonz. Ha valakivel szörnyű dolog történik, az mindig azárt van mert bevonzotta azt. Nincs kivétel. Ha félünk valamitől, és nem akarunk valamit, akkor bevonzzuk. MERT RÁ KONCENTRÁLUNK.

A vallás alapítok tisztában voltak ezzel, de inkább elhitették az emberekkel, hogy áldozatok, és ezáltal elérték, hogy FÉLJENEK! A többi jött magától.. A "hívek" bevonzottak egy csomó rossz dolgot, amit a sátán művének tartanak.

És a kérdés, hogy, ha tudták ezek az emberek, hogy létezik a Vonzás törvénye, akkor miért manipuláltak embereket?  Erre nem tudok válaszolni, de van egy sejtésem, hogy a könyebbik utat választották. Azt, hogy az ember megváltoztassa a vonzási irányát, erőfeszítésre van szükség. És gondolom én ők lusták voltak, és felülkerekedet rajtuk a kapzsiság, és a hatalomvágy.. talán ez a válasz. Ha inkább a Vonzás Törvényét vallásosították volna, akkor most ilyen egyház is lenne.. de nem tették.. És talán nem is baj.

Ezeket a dolgokat sok utánnaolvasással és tapasztalásal tudom. Tehát, ne fogadjátok el, ha kételkedtek benne, hanem olvasatok utána, és figyeljétek meg miket tapasztaltok az életben. Meg lesztek lepve amikor rájöttök, hogy ezek mindig összhangban vannak a gondolataitokkal. Lehet sokan a barátaim, ismeröseim közül akik elolvasták ezt, örültnek és hülyének fognak tekinteni.

Lehet, hogy megszakítanak velem minden kapcsolatot. Nos, én úgy gondolom, ha ez így van akkor elfogadom a döntésüket. Legalább öszínte vagyok, és jobb, ha az igazi Önvalómat látják, mintsem egy bürokratikus, kreált, megfelelni vágyó töredékszemélyiséget.

Köszönöm a figyelmet!

Címkék: egyház hatalom vonzás  |   | Szólj hozzá!
2008.11.25. 10:59| Szerző: motiváció blog

A személyes alkotmány kifejezést Hyrum Smith időgazdálkodásról szoló könyvében olvastam. Annyit jelent, hogy a saját életünknek is meg kell alkotnunk a maga "törvényszerüségeit". Ahogyan egy országnak van alkotmánya, ugyanúgy nekünk is kell, hogy legyen. Egyéni, saját életünkre szabott alkotmány. Egy ország csak akkor tud müködni, ha megvannak az alapjai. Jogi alapok, törvények amiket betartva tud működni. Innen határozzák meg, mi számít szabálysértésnek, bűncselekménynek. Hogyan kell eljárni bizonyos ügyekben. Védik az állampolgárok érdekeit (látszólag..).

Miért ne lehetne nekünk is saját személyes alkotmányunk? Miért ne alkossuk meg magunknak? A kérdés egyszerű, de nem sokat törődünk a megválaszolásával, hanem leintjük azt. Az igazság az, hogy bármennyire is idegenkedünk a dologtól, vagy nem is ismertük ezt a kifejezést, mindenki a saját alkotmánya szerint éli az életét. Az hogy, tudatosan, vagy tudattalanul az most nem érdekes. A saját alkotmányunk az élefelfogásunk, gondolkodási és cselekvései szokásaink. Mit tartunk fontosnak és mit nem. Miért vagyunk hajlandóak erőfeszítéseket tenni, és mit halogatunk. A legtöbb ember, tudattalanul él.  Nincs konkértan meghatározott célja, elvek amik szerint élne. Csak egyik napról a másikra vegetál. Ennek több oka is lehet. Aki elveszítette az életbe vetett bizalmát, a világot egy rossz helynek látja, attól nehezen várhatnánk el, hogy élvezze az életet. Következésképpen célokat sem tűz ki maga elé. A napokat csak átvészelni akarja, és két lábbal a földön él, az anyag fogságában mint egy robot. Nos, a blogom célja éppen az, hogy motivációval szolgáljak ezeknek az embereknek. Tudom, hogy gyakran elég egy kellően inspirált mondat, egy blogbejegyzés, hogy az ember érőre kapjon és élje az életét.

Amíg egy ország alkotmányát, jogászok, állami személyek alkotják meg közös megeggyezéssel, addig a mi saját alkotmányunkat, csak mi magunk vagyunk jogosak megalkotni. Legyünk figyelmesek, és gondoljuk át, hogy mit alkotunk meg. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy leülünk egy  üres lappal, és egy tollal, majd leírjuk mik fontosak nekünk az életünkben. Mondjuk kezdésként elég 10-12 dolog, idővel, ugyis bővül a lista. Az már felvethet kisebb problémákat, ha nem tudjuk mi is fontos nekünk Ilyenkor nem kell elcsüggedni. Ez csak annyit jelent, hogy eddig az életünket REAGÁLÁSSAL éltük. Reagálutnk a külvilágra, és nem kérdeztük meg magunktól, hogy mit is akarunk, mi tesz minket boldoggá. Ha ilyenek voltunk, akkor nem várhatjuk el a tudatunktól, hogy a kérdésre válaszolni tudjon, mivel nincs hozzászokva. Az első lépések mindig nehezek. De gyakorlat teszi a mestert, és a tudatunkat is hozzá lehet szoktatni.

Kicsit világosabban: a személyes alkotmányunkba beletartoznak a személyes dolgaink. A hobbink, a munkánk, a kapcsolataink. Az életmód, környezet, egészség, lelki nyugalmunk, boldogságunk....sorohatnám. Ide tartozik még az is, hogy milyen erkölcsi módokat kívánunk magunkévá tenni. Ilyen lehet a becsületesség, segítőkészség, jótékonykodás, humor, optimizmus... Az, hogy neked mi a fontos, azt te döntöd el. Az alábbi példák, csak tájékoztató jellegűek.

Vegyük ezeket sorra és írjuk le. Sokan erre azt mondanák, hogy fölösleges, mert ott van a fejükben, akkor minek leírni azokat? Nos az igaz, hogy  nem a papíron, hanem a fejben dőlnek el a dolgok, viszont ha nem írjuk le, akkor csak kósza gondolatok. Ha leírjuk akkor konkrét formát adunk neki. Egy bizonyos szinten megalkotjuk azt a fizikai világban. Azzal, hogy leírjuk érzékelhetővé tesszük a valós világban. Valójában itt kezdődik a folyamat amikor a gondolatból fizikai valóság lesz. Szóval, írjuk le, mert akkor rá tudunk pillantani, és összeszedettebek leszünk. De aki nem hajlandó erre, annak hiába is írom ezeket a sorokat. Akik mégis leírták azoknak a következő lépés, hogy fontossági sorrendbe állítják azokat.

Ha megvan egy 10 pontos listánk, akkor fontossági sorrendbe kell állítanunk. Miért is? Azért mert, vannak döntéshelyzetek, amikor gyakran hezitálunk, hogy mit tegyünk. Ilyenkor az van, hogy két személyes értékünk között választanunk kell, hogy melyiket tesszük meg. Ilyen példa, hogy mi a fontosabb, az hogy jól érezzem magam miközben a tv-t nézem elhevredve a kanapén, vagy a gyerekem iskolai ünnepsége, ahol részt kellene venni. Ebben a példában két érték találkozik. Van egy erős igényem a kényelemre, és hogy szeretem a gyerekem, aki az életem értelme. Két választási lehetőségünk van. Az egyik, hogy elmegyünk az ünnepségre, a másik, hogy maradunk a tv előtt. Normális esetben persze, felkelünk a kanapéról, elvonszoljuk magunkat a fürdőszobába. Ott megmossuk a másnapos arcunkat, leszedjük magunkról a pattogatott kukorica darabkákat, amik  rárakódtak a ruhánkra, vagy netán a fogunk közé...rendbe hozzuk magunkat, majd elmegyünk az ünnepségre.

Ennek ellenére, mégis érezhetjük kicsit kényelmetlenül magunkat, mert föl kell kelni, meg kell mozdulni...még akkor is ha szeretjük a gyerekünket. Ez akkor fordulhat elő, ha nem határoztuk meg konkrétan a személyes értékeinket. Ha csak a fejben van ez meg, kósza gondolatok között akkor még morcosak is lehetünk. De, ha előtte leírtuk, és fontossági sorrendbe tettük  a számunkra fontos dolgokat, akkor tudjuk, hogy a prioritási listán a gyerekünk előrébb van mint a kényelem iránti igényünk. Ilynekor kevésbé leszünk ingerlékenyek, sőt inkább örülünk, hogy íme adott egy konkrét helyzet, ahol megbizonyosodom róla, hogy a személyes alkotmányom szerint élem az életemet. Ez persze egy egyedi példa volt, viszont ugyanez az elv érvényes az élet más területére is.

Előfordul néha, hogy gondot okoz nekünk fontossági sorrendbe állítani a lsitán szereplő dolgokat. Ez megtörténhet, hiszen nem mindig tudjuk eldönteni két dolog közül, hogy mi a fontosabb nekünk. Szintén Hyrum Smith könyvében olvastam egy eljárást, hogyan határozzuk meg a sorrendet. Szerintem egy nagyon jó módszer.

Képzeljünk el egy 30 méteres építkezésre használt acél rúdat. A szélessége 30 cm. Vastagsága is elég nagy ahhoz, hogy elbírjon egy embert, sőt tízet is akár. Most képzeljük el, hogy 150 méter magasban New Yorkban két felhőkarcoló közé teszik keresztbe. És nekünk át kell mennünk rajta. Persze miért mennénk át rajta? Normál esetben persze az ember nem kockáztatja az életét, de ha oka van rá, akkor megteszi. Tegyük fel, hogy az egyik felhőkarcoló tetején valaki lelógatja a gyerekünket, és azt mondja nekünk:

"Ha nem jösz át, vagy legalábbis nem próbálod meg, hogy átgyere azon az oszlopon, akkor ledobom a gyereket!"

Ebben az esetben több választási lehetőségünk van. Több értékünk ütközik egymással. Az egyik a büszkeségünk, a másik a testi éppségünk, a harmadik pedig a gyerekünk élete. Reagálhatunk büszke ember módjára is, hogy dehogy megyek át, nekem ne parancsolgasson senki. Vagy maradunk, mert féltjük az életünket...vagy megkockáztatjuk hogy lezuhanunk 150 méter magasból, de megpróbálunk átjutni, mert a gyerekünk fontosabb a saját testi éppségünknél is.

Ha elakadnánk a sorrenden, akkor kérdezzük meg magunktól, hogy mik azok a dolgok amik miatt átmennénk az oszlopon és mik azok amikért nem. A válasz nyilvánvaló lesz...

Sok sikert!

Címkék: alkotmány érték cél  |   | Szólj hozzá!
2008.11.19. 05:25| Szerző: motiváció blog

Az utóbbi napokban nem írtam bejegyzést. Elkapott egy megfázás, és majdnem ágynak döntött. Nem volt energiám írni. Nade most itt vagyok,fogadjátok újabb írásomat.

Ahány ember annyi szokás. Annyi féle jellem van, mint ahány ember él ezen a bolygón. Tisztán kell látnunk magunkban, hogy hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, és a világunkhoz. Hogyan bánunk más emberekkel, önmagunkkal. Fontosnak találom, hogy erről is írjak, mert jómagam is sokféle embert ismerek. Van akiben meg lehet bízni, és van akiben nem. Vannak tisztességes, becsületes emberek is, de vannak önző emberek is. Ez utóbbiról kívánok szót ejteni. Nagyon sok jellemzőt fel fogok sorolni. Biztos vagyok benne, hogy be tudsz majd azonosítani embereket a környezetedben, akikre ez jellemző.

Ezek a "beteg" emberek várják a pillanatot, mikor döfhetnek hátba, mikor verhetnek át, közben eljátszák, hogy a barátaink. Kihasználnak bennünket. Veszekedést, verekedést, békétlenséget provokálnak. Akkor érzik jól magukat, ha káosz van körülöttük. Az ilyen ember, a harmonikus életet, embereket ki nem állhatja. Unalmasnak találja őket. Ha ilyen helyzetbe kényszerül, kiegyensúlyozott emberek közé, akkor többnyire két féle módon cselekszik. Vagy megpróbál mindenkit összehúzni egymással, vagy szó nélkül elhagyja a társaságot, és a hátuk mögött mindenféle jelzőkkel illeti. Mondjuk, hogy unalmasak, vesztesek, idióták, buták, csúnyák, gyengék.... Kibeszélnek bennünket. Hazudnak nekünk, elvárják, hogy segíts nekik, de ők fordított esetben nem teszik velünk. Ezek az emberek, ha bajban vannak, és úgy érzik, tudunk nekik segíteni, akkor hozzánk fordúlnak és megpróbálnak a "barátaink" lenni. Ha panaszkodni kell, egy harmadik fél miatt, akkor elsírják a bánatukat. Ezután igyekeznek szövetségesre találni benned, az illető személy ellen. Sőt, bárhol ahol megfordulnak mindig szövetségeseket keresnek. Ha hárman vannak valahol, akkor biztos, hogy valakivel szövetséget köt, és kikészítik harmadikat. Az ég óvjon minket attól, hogy egy ilyen személlyel egy háztartásban éljünk. Az ilyen ember mindenbe beleköt. Ha talál valami nyilvánvaló hibát, akkor azonnal, ha meg nem, akkor  kitalál valamit. Veszekedés témája lehet pl:  egy WC ülőke is, ha az éppen nincs lecsukva. Vagy ha nem más, de beleköt valamibe.... csak idő kérdése. Érdekes, fordulatos események történnek, ha egy egész családnyi ember rendelkezik ezzel a személyiség tipussal. Ha ezek öszetalálkoznak, akkor ott kő kövön nem marad.. Biztosan emlékszünk ilyen hírekre is :

"Tömegverekedés történt Ózdon. A mintegy 30 fős tagu család botokkal támadta meg a szomszédokat valamilyen vita miatt. A szomszédok kevesebben voltak mintegy 10 fővel.. Többen megsebesűltek.."  Ilyenek miért fordulnak elő?... No comment

Az ilyen problémás beteg ember, sosem öszinte. Nem mondja meg a véleményét. Mindig hátulról támad. Manipulál, stratégiákban gondolkodik. A nap 24 órájában a saját érdekei alapján cselekszik. Minden helyzetben teljes fegyverzetben találjuk. Harcra készen..Ez pedig: a SZELLEMI HARC. A kerülőutakat keresi. Minden helyzetben onnantól kezdve, hogy kilép az utcára már a nyerészkedés áll a szándékában. Minden helyzetből nyerni akar valamit. Olyan nincs, hogy önzetlenül csinálna is valamit. . Ezért manipulál mindenkit. Behízeleg, lealacsonyítva magát féreg módjára..bármire képes, hogy nyerhessen, még önmaga megalázására is. Majd amint hatalmat kap, hátba szúrja aki segített neki. A jelszava: CSAK EGY MARADHAT!  Saját maga. Még  a családját is képes kikészíteni, ha az útjában állnak, vagy nem értenek vele egyet. Munkatársait a munkahelyén kibeszéli. Öszekever mindenkit mindenkivel.. Megpróbálja a neki nem tetsző kolegákat "puccsal" kidobatni a munkahelyről, miközben jópofizik velük.. De gyakran saját maga alatt vágja a fát. Előfordul gyakran hogy a sok keveréssel önmagát rugatja ki. Ilynekor, rögtön más a hibás...pedig TUDJA....NAGYON JÓL TUDJA, HOGY VELE VAN A PROBLÉMA..

Azt hiszik, hogy mindenki érdekember. Nem is csoda, hiszen magukból indulnak ki. Nem is nagyon tudják másképp szemlélni a világot. Mindig azt figyelik mit csinálunk, és miért csináljuk. Jellemző rájuk, hogy sosem érzik magukat egyenrangúnak a többiekkel. Vagy felsőbbrendűnek érzik magukat, vagy alacsonyabb rendűnek. Ha felsőbbrendűnek gondolja  magát, akkor nem is figyel ránk, kihasznál, könyörtelenül viselkedik.. Csak órra ne bukjék. Ha alacsonyabb rendűnek, akkor ez már hiúsági kérdés. Mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik felet lealacsonyitsa. Pl: Ha egy ilyen nő, látja, hogy a koleganője tetszik a férfiaknak és hogy bókolnak neki, akkor manipulálni kezdi a helyzetet. Igyekszik lealacsonyitani, belekötni a külsejébe. Ügyesen a férfi kolegák fülébe súgni, hogy mennyire megbízhatatlan nő, és mennyire ronda.. Ugye-ugye hölgyeim, ismerős helyzet?

Az ilyen embereket fel lehet ismerni. Nem az van amit mondanak. Nem úgy élnek ahogy mondják. Gyümölcseikről ismerni fel őket, ahogy Jézus mondta. Erre figyelnünk kell. Ha meg szembesítjük a saját hibáival, akkor támadni fog minket, akár még tetlegességig is fajulhat a dolog. Ezek az emberek nem bírják elviselni ha lebuknak. Akkor nagyon agresszíven viselkednek...

Ugye milyen idegesítő, ilyen személyek mellett élni? Megértelek kedves olvasóm..Most, hogy leírtam ezeket a mondatokat, felismerhettél pár embert a környezetedből. El tudom képzelni, hogy mit tennél most velük. Megértelek..

Na áljunk meg egy szóra!! Csak óvatosan a bírálkodással..Lehet az is kedves olvasóm, hogy te is egy vagy közülük..igen jól olvasod. Ha ilyen vagy akkor ideje elgondolkodnod..Ha ez a mondat felháborít igen akkor ilyen vagy.. Jah dühös is vagy? Akkor 100% hogy porblémás ember vagy, és emberileg egy nulla. Ha hasonló tulajdonságokal rendelkezel mint amit fent leírtam akkor ideje elgondolkodnod. Azon, hogy hogyan fogsz élni a továbbiakban. Két lehetőséged van: Vagy megváltozol, vagy folytatod a hatalmi drámát, de akkor nagyon meg fogod bánni. Lehetsz akármilyen helyzetben, anyagilag,..Ha azt tisztességtelen módon, mások manipulálásával érted el, akkor nem ér az életed semmit. Álmában az ember mindig szembesül a gyarlóságával. Figyelj oda az álmaidra. A tudatod sosem hazudik.. Mi értelme jó módban élni, ha az életünk tele van stresszel, és ellenséggel..akadályokkal. Esetleg csődbe jutsz..erre nagy az esély..

Ez nem csak anyagi értelemben van így. Ha rosszindulatú ember vagy, akkor sosem leszel boldog, mert MINDIG VALAMI KÖZBEJÖN MAJD AMI MEGAKADÁLYOZZA, HOGY MEGTAPASZTALD A BOLDOGSÁGOT.

A másik dolog amit tehetsz, hogy megváltozol. Minden nappal új életet kezdünk. Írok pár dolgot, amit szerintem betartva, végre emberi életet élhetünk:

1. Tiszteld önmagad és másokat

2. Kérj bocsánatot másoktól, ha ellenük tettél valamit. Szeret békülni az ember amikor halni készül. Ne várj a halálos ágyadig, hogy bevalld a hibáidat. Tedd meg most!

3. Hagyj fel a bíráskodással! A saját dolgoddal törödj, és tartsd tiszteletben mások döntéseit, még ha az negatív is.

4. Élj önzetlenül. Csak létezz! Hagyj fel a manipulálással, a hatalmi játszmákkal!

5. Szeresd az életet, a világot. Úgy ahogy van!

 

Ezeket azért osztottam meg veletek, mert nekem sokat segítenek. Remélem nektek is fog. Ha ezek után felkelsz és folytatod a játszmádat hát tedd.. Ezt nem elméletben, hanem a gyakorlatban kell élni. Ha semmi hatása nincs az életedre amit leirtam akkor ne is olvasd tovább a blogot. Nem neked szól.. mitöbb felejtsd el úgy ahogy van, és menj vissza a hasonszőrű "beteg" cimboráidhoz drámázni..

A problémás Világhatalom

Van itt még egy kategória: A politikusok akik a világgazdaságot irányítják. Tulajdonképpen nem csak azt, hanem mindent ami ezen belül van. Valójában nem is a politikusok, hanem a mögöttük álló háttérhatalom. Mert ha megfigyeljük, mindannyian tudjuk, hogy az egész egy színház. Egy kirakat.. Azok az emberek uralják a világot, akik a háttérben vannak. Ők uralják a médiát, a szórakoztató ipart..mindent

Akkor van baj, ha az ilyen problémás személyiség ilyen hatalom birtokába kerül.. Ha törvényalkotó hatalma van, emberek milliárdjaira befoyással van, akkor az ég óvjon minket. A történelem bizonyítja hogy a nagy diktátorok milyen szörnyűségekre nem vetemedtek. Embereket zsákmányoltak ki, végeztek ki..Tönkretettek családokat. Hamis, agresszión alapuló eszméik miatt. Kihajtották a munkásokat május elsejére a munka ünnepére..és tapsoltatták őket az elvtársaknak. Aki nem tapsolt azt megfenyítették..Erről jut eszembe egy vicc:

 Rákosi elvtárs álruhában elmegy a moziba, hogy lássa, hogyan is fogadja a nép a róla készült filmeket. Feltűnik a mozivásznon, a közönség éljenezve, felállva tapsol " Éljen Rákosi! " címszavakat skandálja..Vastaps 5 percen át.. Rákosi elvtárs meg büszkén ül a székében, mire egy férfi hátulról megrángatja:

- Tapsolj kopasz, mert elvisz az ÁVÓ!

 Aztán, ha valakinek ellenvetése volt, azt szigorúan meg kellett büntetni. Kegyetlenül. Aki az IGAZAT akarta mondani.. elhallgattaták. Sok embert kivégeztek. Tehát, ugyanilyen diktátotok vannak a hétköznapjainkban is csak kicsiben. Mondjuk a környezetünkben, akik ha ekkora hatalmuk lenne, ugyanazt csinálnák mint a diktátorok, manipulátorok. Ilyenektől ne fogadjuk el, ha kritizálják a világ vezetőit. Ezek báránybőrbe bújt farkasok.

Láthatjuk milyen véresen végződtek a dologok. 1956-ban például akik kiálltak a szabadságért, sokat kinyírtak közülük. A félelmen alapuló hatalmat a félelemkeltés motiválja. Nincs más fegyvere. Ha tegyük fel 1 millió ember kiállna a szabadságért akármilyen diktaturában.. Még akkor is, ha esetleg lelőnék őket..akkor bármilyen diktatúra megdönthető. De épp ezaz, nem sokan akarják odaadni az életüket ezért.

A mai háttérhatalom is ilyen. Önző, tisztességtelen üzletemberek, akik nyerészkedni akarnak. Most nem fizikailag, hanem gazdaságilag akarnak tönkretenni. Tudatosan manipulálják a világ pénzügyeit is. Tervben van a népbutítás, hogy ne vegyenek róluk tudomást. Aki meg kiáll az igazságért, azt elhallgattajak..mint elődeik. Tudniillik ugyanazon emberek leszárrmazottai uralkodnak, mint 500-600 évvel ezelőtt. A magukfajták. 80-100 évenként megrendeznek egy világválságot.. 1929   Wal Street... aztán idén is 2008-ban... Ezzel azt érik el, hogy még gazdagabbak lesznek. Ilyen feltételek mellett, olyan helyzet teremtődik, hogy hatlamasra duzzasztjak a vagyunkat, kevés befektetéssel. Kb: 100 ft-ból 100 000 et csinalnak egy befektetéssel.. hát igen. Ez jó nekik.. mondhatni minden évszázadban csinálnak egy nagy rablást. Ez tudatos!! Még lesz 2100 ban is egy.. az biztos, de lehet előtte is. Ilyenkor tulajdonképpen gondoskodnak a következő generáció bebíztosításáról, hogy majd  folytassák a manipulálást, legyen rá elég pénzük. Ám de hogy ezeket a "biztos nyerő" üzleteket tudja valaki, annak benfentesnek kell ám lennie..és ez nem lehet akárki.  Erről van szó..és a pénz hatalom..Az embereket butítják a médián keresztül. Aki esetleg nem azt csinálja amit mondanak..azt el teszik láb alól. Kennedy is emiatt halt meg, Martin Luther King is.. Mert kiálltak az igazság mellett. II. János Pál pápát is megkísérelték megölni, mert útban volt a hatalomnak humánus, békés nézetei miatt. De nem jött össze nekik.. Sorolhatnánk...

Egyetlen fegyverük van. A fenyegetés, és a testi erőszak..Semmi mással nem képesek ártani nekünk. SEMMI MÁSSAL NEM KÉPESEK ÁRTANI NEKÜNK. Persze tudom ez meredek. Ezek a legsúlyosabbak de gondoljunk csak bele, mennyi mindent nem tudnak befolyásolni. AKit erőszakkal győznek meg annak ugyanaz marad a véleménye. A gondolatainkat nem tudják uralni. Pedig nagyon sok titkos kisérlet folyt, hogyan lehetne az emberi gondolatokat, tudatosan manipulálni rádióhullámokkal. És ki tudja még mennyi ocsmányság. Ezek az emberek félnek.Tudnak valamiről amiről legtöbbünk nem.

Ez a vonzás törvénye. Ők ezt tudják, és be is tudnák bizonyítani, de inkább hallgatnak róla évszazadokon át. Mára azonban már nem tudták titkolni, és egyre több ember ismeri meg. 

Aki nem ismerné, arról szól, hogy minden ember saját maga teremti meg a valóságát a gondolatai álltal. Azáltal hogy mire figyel folyamatosan,azt vagy hasonló  hasonló dolgokat tapasztal meg. Nincsenek véletlenek.  Mert a gondolatainknak vonzóereje van. Tudják ezek az emberek, ha minden ember megtudja ezt, akkor nem lehet többé soha manipulálni őket, sem erőszakkal, sem semmivel nem lehet ártani nekik. És akkor vége az egoista hatalmuknak. ..és mivel nem tudjak ellenörizni a gondolatainkat, ezért a médián keresztül manipulálnak.

Leültetik az embereket a Tv elé és ott adagolják nekik a hiradót. Gondosan megjátszva hogy a világ egy rossz hely. Tele terroristákkal.. Népírtások..butitó műsorok.. Észre sem vesszük, és manipulálnak minket. Addig ismételnek valamit amig el nem hisszük, és akkor félni kezdünk .Nagyon sok dolog csak meg van játszva!!!

Kezdjük látni a világot, hogy az mennyire rossz..és ezáltal olyan eseményeket tapasztalunk, amik ezt megerősítik..stb stb.. Elhitetik velünk, hogy áldozatok vagyunk. Ki vagyunk téve a véletlen szeszélyének. Ha valaki le akar minket lőni egy tetőről akkor bármikor megteheti. És meg is teheti, éppen azért, mert ELHISSZÜK, hogy bárki árthat nekünk. Ez a cél! Az emberekben előidézni az áldozat és a bizonytalanság érzését. Azt hogy sebezhetők vagyunk. Semmi sem történik véletlenül.. Ez célirányos.. Nem azért szenvedünk autóbalesetet, mert "véletlenül épp ott voltunk" hanem mert valahogyan bevonzottuk magunkhoz. Nem muszáj arra gondolni, de ha hasonló negatív dolgok járnak a fejünkben akkor ez is megtörténhet. Szóval ezeket ők tudják, és nem akarják, hogy az emberek érezzék azt, hogy nem árthat nekik senki. Ha elhisszük, hogy az egész világ egy illuzió, és hogy sebezhetetlenek vagyunk mások részéről, akkor sosem fognak tudni nekünk ártani. Lehet, hogy megpróbálják, de valami mindig közbejön majd!!! Pl: aki ártani akar nekünk, az siettségében leesik a lépcsőn, eltöri a kezét mielött bántana. Vagy valami megzavarja, esetleg egy rendőr. Ilyenkor a véletlenek nekünk dolgoznak. NINCSENEK ÁLDOZATOK, CSAK TÁRSTEREMTŐK!

Ám előfordult, hogy tényleg tudtak ártani embereknek.. Elnőköket végeztek ki, és hasonlók. Ezek azért történtek, mert az illető személy valamilyen szinten elhitte, hogy őt bánthatják, lelőhetik bármikor.. és ha ezen a szinten rezeg valaki akkor lehet bántani. De vannak olyan személyek akiket sosem sikerült eltenni láb alól, és az igazságot hangoztatták. Sok merényletet porbáltak elkövetni ellenük de nem sikerült sosem.. Talán nem véletlenül.

Van egy érdekes videó ami pont a világhatalomról szól. Pontosabban ami mögötte van:

Magyar felirathoz, kattints a CC menüre.

A videó további részét megtaláljátok a google videon.

Érdekes dolog, hogy ha az emberek véleményét kérdeznénk a sok szemétségről amiket csinálnak mások, akkor mindenki türhetetlennek tartaná azt. Ha 6 milliárd embertöl akkor 6 milliárdan. Itt valami sántít. Ha az egész emberiség ellene van a szemétségeknek, a manipulációnak, akkor kik manipulálnak mégis? Ebből azt a következtetést vonnám le, hogy a világon két féle ember van:

1. Az öszínte

2. A hazug

Te melyik csoportba tartozol?

2008.11.16. 12:39| Szerző: motiváció blog

 A valóság relatív. Nincs abszolút valóság. Találkozhattál már ezekkel a kijelentésekkel. Lehet, hogy sztereotípiának tüntek számodra. Azért hívjuk ezeket sztereótípiáknak, mert nem tudjuk valójában mit is jelentenek. Nagyon érdekes témának találom, ezért döntöttem úgy, hogy írok róla. .a szubjektív valóság.

Arról van szó, hogy csak egy szemszögből tudjuk szemlélni a világunkat. Ez pedig saját magunk nézőpontja. Ha az embereket vesszük alapul, akkor 6 milliárd valóság létezik ebben a pillanatban. A konfliktusok mindig két, vagy több személy valóságról alkotott képe miatt következik be. Akkor amikor nincs összhangban a két szubjektív világ. Itt nincs abszolút igazság. Egyik oldalon az egyik fél meg van gyöződve róla, hogy amit állít az igaz, és a másik fél a másik oldalon pedig arról, hogy az ő véleménye igaz. Nos mindkettönek igaza van még akkor is, ha az egyik fél igazsága bizonyított fizikai tény. Ez ostobaságnak hangozhat, de mélyebb értelemben kell vizsgálnunk a dolgot. Amit hiszünk a világról, azt tesszük valóságunkká, függetlenül attól, hogy azt fizikailag lehet bizonyitani vagy nem. Hamis-e az információ vagy sem.

De nézzük mi is a valóság. Itt az én szemszögemből írom le, amire rájöttem, és meggyözödésem, hogy így is van.

A VALÓSÁG A JELEN pillanatban történő események, és azokra való gondolati és érzelmi reakcióink eredménye. Amit jelen pillanatban tapasztalunk a fizikai világban az öt érzékszervünkön, a gondolatainkon és érzésinken keresztül. Amit a múltban tapasztaltunk az már nem létezik. Elmúlt. A múlt nem létezik. Most érvelhetsz azzal, de igenis létezik, mert emlékszel, hogy mik történtek veled a múltban. De a múlt nem létezik. Csak a jelen pillanat létezik. Amikor a múltra gondolsz, akkor gondolataiddal újjá teremted a múltat. Felidézed magadban ami megtörtént veled. De ezt  is a JELEN pillanatban teszed. Tehát Csak a JELEN tapasztalataink számítanak. A jelen pillanatot fel tudod használni, hogy a jelenre koncentráljon, vagy a múlt eseményeit idézze föl, vagy a lehetséges jövőn elmékedj.. Esetleg fantáziálj bármiröl. Amit a jelen pillanatban tapasztalsz, legyen az gondolatban, érzésben vagy a fizikai valóságban az VALÓSÁG. Nem tudsz elmenekülni a JELEN valóságából,  mert az sodor magával. Ez a természete. A múltból egy pillanat alatt jelen lesz.

A JELEN PILLANAT a múlt és a jövő közötti végtelen időtartamu, és felfoghatatlan sebességű időintervallum.  A JELEN PILLANAT AZ EGYETLEN VALÓSÁG.  A JELEN  a folyamatos jelenlét.

Minden valóságos amit tapasztalsz a világot nézve az öt érzékszerven keresztül. MINDEN KIVÉTEL NÉLKÜL.  A gondolatok amikre gondolsz, és az érzéseid is szintúgy a valóságod részei. Ez független attól, hogy elhisszük-e, hogy igaz vagy sem. Mert minden amit tapasztalunk, minden amit gondolunk, minden amit érzünk az LÉTEZIK. A valóságunk része. Azért létezik, mert minden tapasztalásunknak befolyása van az életünkre.

Az életünket születésünk óta egészen halálunkig két féle képpen szemléljük. Az egyik, hogy amit tapasztalunk azt elhisszük, a másik hogy amit tapasztalunk  nem hiszük el. Hazugságnak, vagy mesének gondoljuk. Nincs kivétel. Ha felnézünk az égre, és azt mondjuk, hogy kék az ég, akkor azt el is hisszük. Ez esetben olyan valóságot alkottunk gondolatban amit elhiszünk. De ha egy mesét olvasunk, vagy Tv-ben nézünk, akkor jól érezzük magunkat mert szórakozunk közben, de tudjuk, hogy nem igaz amit láttunk. Tudjuk, hogy színészek játszák el. Ez esetben olyat tapasztalunk amit a valóságunkká tettünk, de nem hisszük el, hogy van igazság alapja.

Tehát Minden Valós amit a jelen pillanatban észlelünk, gondolunk, érzünk.

Vannak olyan dolgok a világban amikről még nem is tudunk. Mivel nem tudunk róluk, képet sem tudunk alkotni. És ha ez így van, akkor azt sem tudjuk eldönteni, hogy elhisszük-e vagy sem. De akkor nem is gondolunk rá, és nem jelenik meg a valóságunkban. Tudnunk kell, hogy mindig is lesznek olyan dolgok a világban amikröl tudomásunk sem lesz sosem. Nem fogunk pár milliárd embert megismerni. Nagyon sok könyvet nem fogunk olvasni sosem, még csak a címét, a szerzőjét sem fogjuk ismerni. Rengeteg alkalmat szalasztunk el, ugy hogy nem is tudunk róla. A világ legtöbb részén nem is fogunk járni. Egyszerűen lesznek a világnak olyan pontjai, amiket nem fogunk látni sosem. Nem fogjuk megtapasztalni az életmódot sem, ahogyan ott élnek az emberek. És mennyi minden van, amit sosem tapasztalhatunk meg.

Az agyunk azzal táplálkozik amilyen alapanyaga van. És ezek az alapanyagok a gondolataink. Az alapanyag pedig a valóságunk. A gondolataink pedig a szellemi vitaminok. Minden nap tágitjuk a valóságunkat.  Ha tudatosan akarunk élni, akkor szürjük ki szándékosan a nekünk nem tetsző dolgokat. Mindössze annyit kell tennünk, hogy arra forditjuk szándékaink energiáját,  hogy arra gondoljunk amit akarunk, ahelyett, hogy a nemkívánatos dolgokat újra a jelenbe fanztáziáljuk azzal, hogy nem cenzurázzuk mit engedünk be a tudatunkba, és mit nem. Nem az számít, hogy valami valós vagy sem a  fizikai világban, hanem, hogy mit tapasztalunk a JELEN pillanatban. Csak JELEN van. Nincs múlt és jövő. Amig leírtam a jövő szót, máris a jelenemmé tettem. És ez így fog menni még a világ...

Folyt köv.

Címkék: szubjektív valóság  |   | Szólj hozzá!
2008.11.13. 21:34| Szerző: motiváció blog

Emberi lények vagyunk, és imádunk másokat kibeszélni, csámcsogni rajtuk. Szerintem kár tagadni, mindannyian néha szenvedünk ebben a pletykabetegségben. Azért írom ezt betegségnek, mert már már függővé vállunk tőle. Ha sokáig csináljuk, akkor ez lesz az ami izgalmat hoz a hétköznapjainkba. Vannak kapcsolatok amit a pletyka, mások kibeszélése tart életben. Minden találkozásnál mások élete kerül terítékre. Ha be akarunk illeszkedni a csapatba, akkor muszáj pletykálni. A pletykás emberek, semmi másról nem tudnak beszélni, csak, hogy éppen ki milyen szemét a közelükben, a szomszéd felesége mekkora..... idióta a főnök és ehez hasonlók. Aki nem hallgatja meg őket, vagy nem mesél újabb szaftos sztorit, azt kiközösítik. Nem tartják őket érdekes embereknek. És még egy statisztikai adat: A pletykálás általában nőkre jellemző.  Hölgyeim nem kell ezen felháborodni, ránk férfiakra meg az jellemző, hogy nem az agyunkkal gondolkodunk..hanem alkalom adtán mással..

 A pletykálás egyfajta kényszer arra, hogy eltereljük a  figyelmünket a saját életünkről, és olyan emberekről gondolkodjunk, akiket irigyelünk, vagy megvetünk. A szomszéd kertje mindig zöldebb. Szeretünk mások életterébe kutakodni.

Gyakran saját barátainkkal is megtesszük. Kibeszélünk olyan dolgokat róluk, amiket titokban akarnak tartani, és nekünk mondják csak el. Ez nem szép dolog. Főleg, hogy mi sem szeretnénk fordított esetben. Sokan semmi másról nem képesek beszelgetni. Ha ilyen emberrel találkozunk és mi nem pletykálunk, akkor ő fog minket unalmasnak tartani. Egy randi esetén, akár végzetes is lehet. Ha nem vagytok összhangban, nem pocskondiázol másokat, nem beszélsz ki másokat akkor általában vége szakad a randinak. Valahogy a pletykások mindig is vonzódnak a pletykásokhoz. Azt tartják "szexinek" .

A pletykálás időpocsékolás. Időt, és figyelmünk energiáját veszi el a saját életünktől. A pletykálással töltött elvesztegetett időt, SOHA nem fogjuk visszakapni.

Vannak akik ezt olvasva azt mondják: Na de én szeretek pletykálni, élvezem, meg nem árt az nekem. Oké világos, de attól még időpocsékolás. Ez relatív dolog. Van aki bevállalja, de akkor ne panaszkodjon, ha a saját élete nincs rendben. Mások szemében a szálkát, a sajátjába a gerendát nem veszik észre.

Hagyjunk fel a pletykálással!  FOGLALKOZZUNK A SAJÁT DOLGAINKKAL! Ha ezt megtesszük, észre fogjuk venni, kik is az igazi barátaink. Nagyon sokan a haveri körből hirtelen el fognak tünni. Nem fognak már érdekesnek találni bennünket. Látványos a változás. Akik meg igazán barátok, vagy haverok, azok mellettünk állnak majd továbbra is. 

Beszélgetéseidnél inkább a beszélgetőtársaddal kapcsolatban tegyél föl kérdéseket. Mindenki szeret beszélni magáról. Jó érezni, hogy érdeklődnek irántunk. Ilyenkor mégis úgy áll a dolog, hogy találkozunk valakivel, és egyből egy harmadik félröl kezdünk pletykálni. Figyeljünk inkább egymásra! Érjük el hogy a beszélgetőtársunk saját magáról "pletykáljon". Aki pletykás, az hiu is. Ha önmagáról teszel föl kérdéseket, akkor a mennyekben fogja érezni magát, és csak beszél beszél beszél..Amikor ebucsúztok, akkor azt fogja érezni: "végre valaki aki megért engem."

A tanácsok ezzel kapcsolatban:

Beszélgetéseink során ne másokról bezsélgessünk! Legalábbis ne sokat. Foglalkozzunk egymással, hiszen azért beszélgetünk. Én ezt próbálom betartani, és sokkal jobban érzem magam. Jobban társalgok, az emberek szeretnek velem beszélgetni.. mert rájuk figyelek, és nem pletykálok másokról.

Úgy érzem ezt a témát még lehet ragozni, de most nem fogom. Akit érdekel, majd megkérdezi GOOGLE haverját, hol tud utána olvasni a pletkya fogalmának.

NE PLETYKÁLJ, INKÁBB A SAJÁT DOLGODDAL FOGLALKOZZ!

Címkék: pletyka  |   | Szólj hozzá!
2008.11.11. 23:31| Szerző: motiváció blog

Legyünk öszinték. Mindannyiunkat elragad néha a hév. Érzékenyebb pillanatainkban kitör belöllünk a düh. Átéljük a fájdalmainkat, megbántunk másokat. Eddig csupa pozitív lelkesítő dologról írtam, de úgy érzem, a képlet negatív oldaláról is említést kell tennem. Sokan ezt a lélek sötét éjszakájának is nevezik. A téma aktuális, hiszen éppen ma, épp a névnapomon történt, hogy magamba zuhantam. Emberi lények vagyunk és képesek vagyunk átélni az érzelmi skála mindkét végét. Lehetünk a mennyekben, de akár a pokolban is. Ilyen helyzetben inkább sírni volna kedvünk, mint örülni. Az egész életünket káósz uralja. Ilyenkor a legsötétebb gondolatok megfordulnak a fejünkben. Elégtételt vennénk mindenkin aki idegesít minket. Ilyen helyzetben megbántunk embereket. Írhatnám azt tanácsnak, hogy ne tegyük.. de miért is tenném, amikor én is ezt csináltam? Nem célom bort inni és vizet prédikálni. Igazból a helyes út az lenne, ha nem csinálnánk ilyet. Nade mi van ha mégis ezt tettük? Ma én is átéltem nagyon komolyan. Igazából átértékeltem az egész eddigi életemet. Bár még fiatal vagyok elöttem az élet, de mégis épp ez tölt el félelemmel, hogy mit akarok csinálni? Mihez akarok kezdeni? Mi az amit jól csináltam, és mi az amit rosszul. Nagyon sok dologgal szembesültem amit nagyon bánok.. Azon is gondolkodtam, miért pont én írok motivációs blogot, amikor saját magam sem nem tudom motiválni. A mai napon pedig, pont az ellenkezőjét tettem amiket leírtam eddig, és ahogy élni akarok. Aztán beugrott, hogy azzal is tudok segíteni másoknak, ha a saját példámat írom le. Azt, hogy hogyan lehet ezen túl lépni..

Tiszátban vagyok vele, hogy nem vagyok ezzel egyedül. A legtöbbünk mérhetetlen nagy feszültséget hordoz magában. Persze néhányan alkoholba fojtáják haragjukat, szélsőséges esetekben drogokba. Ez is egy megoldás, de ez tönkreteszi az embert. Én nem teszem. A nehezebbik utat választom inkább a problémák feldolgozásához.

Rájöttem magam is, hogy a pozitív hozzáállás, nem jelenti azt, hogy a sérelmeinket, lelki gyötrödéseinket elnyomjuk magunkban. Ezt nem szabad, mert elöbb utóbb egyszerre törik ki, és ilyenkor akárhol lehetünk kirobban.

Akkor mi a megoldás? A bennünk levő feszültséget adjuk le, valahogyan. A legjobb ha ütünk valamit. Mert az ütés az vezeti a feszültséget..tehát megnyugszunk tőle. De ha lehet egy jótanács, ne a kocsmában kezdjük el ezt a tevékenységet űzni..annak véres következményei lehetnek. Úgy értem.. a feszültséget le tudjuk vezetni saját magunkban is.. Ha valakit nagyon utálunk, vagy elégtételt akarunk venni...valjuk be!! Van ilyen! ..akkor zárkozzunk be csöndben valahova, vegyünk egy párnát, vagy egy boxzsákot..és üssük amennyire csak birjuk..képzeljük el, hogy kit ütünk éppen.  A legmeglepőbb dolog, hogy ez működik.. Utána sokkal nyugodtabbak leszünk. Álltalában az történik, hogy amikor legközelebb találkozunk utálatunk tárgyával, vagy azzal a személlyel akit ki nem álllhatunk, az illető ő maga sem tudja miért, de próbál békét kötni velünk. Ilyenkor a másik személy tudatalatt érzékeli a szándékunkat vele szemben, és ösztönösen a békét keresni. Ez is egy olyan dolog, amit nem lehet logikusan bizonyitani. Probáljátok ki, és meglátjátok!

Nem csak haragra, hanem más idegesitő dolog megszüntetésére is használhatjuk az ütés technikáját. Probáljuk feldolgozni a problémáinkat még akkor, amikor csak kis mértékben okoz bosszúságot, mert ha nem foglalkozunk velük, akkor felgyűl és egyszerre jön ki. Lehet nem a legjobb pillanatban. Ma nekem sem a legjobb pillanatban jött ki, csak azért, mert nem tisztáztam le magamban dolgokat. Mellékeltem egy videót, hogy milyen amikor a stressz a munkahelyen jön ki. Ilyen idegroncsok akarunk lenni, vagy sem? A döntés a miénk!

 |   | Szólj hozzá!
2008.11.10. 16:33| Szerző: motiváció blog

A médiának köszönhetően, napjainkban nagyon sok információ eljut az emberekhez a világ bármely pontjáról. Ez nem feltétlenül baj, viszont általában rossz dolgokat hallunk. Mindig történnek rossz dolgok, akár tudunk róluk akár nem. Akkor miért kell tudnunk róla? Megjegyzem, nem mindenkire hatnak ugyanolyan hatással a rossz hírek. De vannak akik nem tudják elviselni, mert beleélik magukat. Az ilyen beállitotságú embereknek a legjobb tanács az, ha elkerülik a híradókat, ugyanis ott a nap szörnyűségeit mutatják be. Olyan képet festenek a világról, hogy az negatív, és csak szörnyű dolgok történhetnek benne. Nem is csoda, hogy sokan ilyen képet alkotnak a világról. A tény az, hogy sokkal több jó dolog történik a világban, mint amennyi rossz. Mi emberek hajlamosak vagyunk szörnyülködni dolgokon. Kiváncsiak vagyunk, mások szenvedéseire. Szeretünk beszélni róla...

Amerikában egyszer indítottak egy csatornát, amiben csak jó híreket sugároztak, de hamarosan bebukott. Az emberek nem kiváncsiak a jóra, csak olyan dolgokra, amik megdöbbentik őket. Tisztelet a kivételnek. Miután végignézünk egy híradót, néhányan feltöltődünk stresszel az ott látottak miatt. Az még ráadás, hogy a híradókat többnyire esténként adják le, és ez befolyásolhatja hogyan alszunk éjszaka.  Nem azt állítom, hogy teljesen zárjuk ki magunkat minden információ elöl. Vannak fontos dolgok amikről tudni kell. De az már nem jó, ha annyira beleéljük magunkat, hogy másra sem tudunk figyelni. Miért kell arról tudnunk, hogy valahol kínában egy gyilkos embereket öl? Vagy, hogy kábitószer maffia hálózatot csuktak le Equadorba.. Miért érdekel ez minket? Fogadjuk el, hogy 6 milliárd ember él ezen a bolygón. Másodpercenként halnak meg emberek, és másodpercenként születnek. Amíg ezeket a sorokat írom, nagyon sok ember meghalt a világon. Erőszakos bűncselekményt követtek el rajta. Átvertek, megcsaltak..sorolhatnám. De vannak akik ugyanezekben a percekben sikert érnek el, boldogok, jó híreket kapnak, gazdagodnak, átélik az élet örömeit.

A rossz dolgok  megtörténnek akkor is, akár tudunk róluk, akár nem. Azt hogy mi történik a külvilágban az életterünkön kívül, nem tudjuk befolyásolni. Akkor miért aggódjunk miatta? Persze ha figyelünk rá, olvasunk róla, beszélünk róla, akkor elég nehéz nyugodtnak maradni. A legjobb megoldás, ha felhagyunk ezzel a szokással. Ne nézzünk híradót, vitaműsorokat. Mostanság úgyis a gazdasági válság van terítéken. Az emberek bepánikolnak. Igazából mi nem vagyunk képesek rajta változtatni egymagunk. Attól, hogy odafigyelünk rá még tény és való. És ha nem figyelünk rá akkor is létezik. Két féle képpen reagálhatunk. Esetleg figyelünk rá, és egyre nyugtalanabbakká válunk, vagy nem figyelünk rá, és nyugodtak maradunk. Sokan erre most úgy reagálnak, hogy jó lenne nem figyelni rá, de hogyan ne figyeljek rá? Amikor nem akarok a rossz dolgokra figyelni, akkor is a rossz dolgokra figyelek. Fehér elefánt szindróma. Ne gondolj a fehér elefántra! Ugye ismerős?

Ez lehetetlen. Mivel a nap 24 órájában gondolkodunk, ezért nehéz dolgunk van valamire Ne gondolni. Egy módszer lehet az, hogy gondoljunk olyan dolgokra amit AKARUNK. Ami lelkesít minket. Foglalkozzunk a családunkkal. Vagy akik fontosak nekünk. Ne áldozzunk energiát minden negatív eseménynek. Az tény, hogy mindig voltak és mindig lesznek rossz dolgok. Fogadjuk el! Rajtunk múlik, hogy mire fordítunk figyelmet és mire nem.

Nagyon sok dolog van ami megtörténik a világban amit nem akarunk, és nagyon sok olyan van amit akarunk. Figyeljünk inkább azokra a dolgokra amiket akarunk.

Van viszont egy másik kategoria, akik tudatosan teszik "beteggé" magukat az idegeskedés miatt. Azok tartoznak bele ebbe a kategoriába, akik nem képesek békés légkörben élni. Ha ilyen helyzetbe kerülnek, akkor tesznek arról, hogy felkavarják a rendet. Vannak olyanok, akiket szinte éltet a negativitás. Annak örülnek, ha tudnak valami rossz dolgon rágodni. Esetleg veszekedni. Ha nincs ilyen helyzet, akkor kiprovokálnak egyet. Panaszkodni, bíráskodni..Ez a céljuk. Ha ilyen vagy kedves olvasóm, akkor ez a bejegyzés nem neked szól. Csináld csak tovább, ha ez tetszik. Ez nem jelenti azt, hogy egészséges. Ha ilyen jeleket produkálsz akkor komoly lelki gondjaid vannak, amit agresszióval vezetsz le. És azt is jelenti, hogy a lelked nem egészséges. Sosem lehetsz boldog ilyen szokással. Én azt javasolnám, szokj le róla. De ez szabad döntés.

A képlet egyszerű: Ahogy a képen is láthatjuk a majmokat.

 

Ne hallgassunk, ne nézzünk, ne beszélgessünk rossz dolgokról.. És akkor viszonylag nyugodtan tudunk élni!

 |   | Szólj hozzá!
2008.11.08. 18:18| Szerző: motiváció blog

A mai blogbejegyzésem kicsit rendhagyó lesz. Annál is inkább, mert nem a saját szerezeményem. Egy érdekes cikket találtam az interneten barangolva és úgy döntöttem  bemásolom ide:

" Ha láttad a filmet, talán Benned is megmozdult valami, ami azt súgta: ebben a filmben többet árultak el az igazságról, mint amennyit az eddigi filmek. Manapság, az emberiseég ébredező szakaszában egyre több az ilyen üzenet. Üzenet a Mátrixon kívülről, kezek, amelyek rázzák a vállunkat szelíden vagy kissé vehemensebben is akár: Ébresztő!
Amikor Te magad is kapcsolatba lépsz Önvalóddal, amikor egyre inkább átengeded neki a vezetést, akkor azonnal felfedezed ezeket az üzeneteket. Hiszen Önvalód nem a Mátrix „rabja”. Ő szerves, alkotó, kreatív része a mindent megalkotó és fenntartó Kreatív Tudatnak.
Ugyanakkor, ha elkezdesz ezen az úton járni – a piros kapszulát választod – óhatatlanul megjelennek életedben az ügynökök. A filmben ezek az ügynökök bárki és bármi képébe át tudtak lényegülni. Ahogy a valóságban is. Jóakaratú emberek, egy kutya, egy macska vagy egy tévéműsor, egy komputervírus vagy akár egy gazdasági válság – az ügynökök folyton lesben állnak és keresik a rést, amin behatolhatnak. Mik ezek a rések? A félelmeink.
A tudatosságban az az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy felismerjük az ügynöki tevékenységet. Ha elfeledjük tudatosságunkat, mi magunk is az ügynökök bábjaivá válhatunk. Ha megmaradsz tudatoságodban, Önvalód hangját hallgatod, felismered őket. Akár valamelyik szeretted, barátod vagy bárki személyében. Harcolj az ügynökök ellen? Még a film is azt üzente, hogy az ügynökök elleni harc csupán szélmalomharc, éppen az ellenállásodból, a velük való harcból merítenek erőt. A félelmeid táplálják őket. Fogadd el őket. Fogadd el őket akár a kislányodban, akár a barátodban, akár a kedvesedben vagy az anyádban. A Mátrix – e teremtett valóság irányító rendszere – mindenütt ott van. Ő maga is a Kreatív Tudat része, csak kreatív érzelmek nélkül. A Mátrix ügynökeinek pedig irányított érzelmek és gondolatok a jellemzői. Kik ők?
Olykor ugyanolyan emberek, mint mi. Sőt, mi magunk is olykor ügynökként tevékenykedünk, tevékenykedtünk. Erről is szól Jézusnak az a mondata, hogy „Bocsáss meg nékik, Atyám, mert nem tudják mit cselekszenek.” Az ügynökök nem az ellenségeink. Az ügynököknek nincsenek kreatív érzelmeik, sőt, érzelmeik sincsenek, csak tapasztalat alapján fejlődött intelligenciájuk. Ne becsüld le ezt az inteligenciát, mert nagyobb és összetettebb, mint a Te tapasztalaton alapuló intelligenciád. Ők nem születnek ésnem halnak meg, mint Te, a Mátrix kezdete óta itt vannak s azóta intelligenciájuk folyamatosan csak bővül, több ezer éves tapasztalatok alapján. A Te intelligenciád pedig kéyntelen minden egyes leszületés alkalmával a nulláról indulni. Mégis, Benned ott van az a Kreatív Tudat, ami mindenzt létrehozta. Ez pedig hatalmasabb bármiféle intelligenciánál. Az intelligencia is csupán illúzió, mert illúziós megtapasztalásokon alapszik. Az Isteni Kreatív Tudat, az Isteni Szeretet pedig nem logikus. Nincs logikus érdek alapja. Bármikor képes felülírni a törvényeket és a logikát, bármilyen szinten, hiszen Ő maga hozta létre. Ezt kellett megértenie Neonak is, hogy megszünjön az ügynökök és a Mátrix hatalma fölötte. Ráébredt Önvalójára s a félelmet a tudatosságra cserélte.
Ha leállsz vitázni egy ügynökkel, előbb-utóbb olyan érzelmek lesznek rajtad úrrá, amik eltérítenek valódi célodtól, hogy jól érezd magad. Az ügynökök sokkal jobb vitapartnerek, mint Te. Sokkal intelligensebbek nálad. Fogadd el az ügynököket is, hadd sertepertéljenek, végül is csak a dolgukat végzik. Mihelyst megszűnik a hatásuk Rád, megszűnik ügynöki létjogosultságuk is.
Az ügynököket a történelem során sokféleképpen nevezték, a Bibliában pl. démonoknak. Ezek nem feltétlenül patás, szarvas lények, hanem más dimenziók entitásai. Lehetnek bármilyenek. A Mátrix filmben az ügynököknek szabad és korlátlan átjárásuk volt a Mátrix egészén. Ebben a teremtett világban is szabad átjárásuk van. Bármivé és bárkivá át tudnak lényegülni, s meg is teszik, amint megjelenik a negatív érzelmeknek akár a szikrája is. A negatív érzelmek alapján tudnak lenyomozni Téged, s ha valóban egy tudatos, felébredt ember vagy, minden negatív érzelmedet lekövetik. De félni tőlük nem kell, sőt! Örülj nekik, légy hálás értük, mert ez is csak azt igazolja, hogy jó úton jársz. Mielőtt felébredtél, gyakorlatilag Te magad is potenciális ügynök-báb voltál. Abból pedig, hogy megjelentek az életedben, megláthatod azt, hogy min kell korrigálnod. Hatalmad van fölöttük. Nem az emberek fölött van hatalmad, az emberek is a Kreatív Tudat teljes kreatív joggal felruházott darabkái, mint Te magad. Az ügynökök fölött van hatalmad.
A Mátrix csak egy film. Mégis megrázó erejű üzenete van. A Kreatív Tudat – ahogy azt már írtam máshol is – az emberi kreativitás, a művészetek által üzen nekünk. Mindennek summázásaként csak annyit mondok, hogy bármit látsz is, bármit érzékelsz is, a csak a teremtett illúzió része. A látás illúzió. Az ÉRZÉS valóságos. Minden, ami körülvesz – még a tested is – csupán gondolati kivetülés, illúziók halmaza. Egyetlen valóság létezik és az Benned van, az a Te lényegi részed: a Vagyok, a Kreatív Tudat, az Isteni Szeretet (ami nem azonos azzal a szeretettel, amit sokan gondolnak). Minden más csak illúzió. Ha elfogadod az illúziót – aminek az ügynökök is a részei – már nem az illúzió irányít Téged, hanem Te az illúziót.
Ez a Te világod, még ha sokszor nem is úgy érzed. Te hoztad létre az érzéseiddel és hozod is létre minden pillanatban. Te választottad, hogy végigjátszod ezt a játékot, a starthelyedet is Te választottad. Van, aki idő előtt kiszáll, az is az ő szabad választása. Az ügynököktől is lehet tanulni, nem is keveset. Mint a Rendszer részei, remekül elárulják a rendszert magát. Amikor valami nagyszerű dolog előtt állsz, ők azok, akik ott teremnek, hogy lebeszéljenek és előálljanak valami logikus érveléssel. De ne bántsd azokat, akik által megnyilvánulnak, ők mindössze a Mátrix kómájában vannak és majd akkor fognak felébredni, ha ŐK AKARNAK. Az ő felébredésük nem a Te felelősséged. A Kreatív Tudat mindenkiben kimunkálja az egyéni szándékot, hogy felfedezze Önvalóját.
Maradj azon az útom, amin elidultál és jól érzed magad rajta. Mindaddig haladj rajta, amíg jól érzed magad, addig nem lehet baj. Érzelmi vezérlőrendszered remekül jelzi, ha letértél az útról, s korrigálhatod lépteidet. A Mátrix és ügynökei nem az ellenséged. Egy nagy játék az egész. Játszd élvezettel! "
-Fóka-
http://foka.freebase.hu

 |   | Szólj hozzá!
2008.11.07. 17:37| Szerző: motiváció blog

Éld szenvedéllyel az életed! Ez a boldogság titka. A szenvedély hiánya unalmassá, megszokottá teszi a napjainkat, és igazából nem élvezzük az életet. Mit is értünk szenvedély alatt. Általában  a szexualitással kapcsolják össze, de nem csak ott lehet megtapasztalni, hanem életünk minden területén is. Amikor hevesen dobogni kezd a szívünk, izgalmat élünk át, sikerélményünk van.. Úgy érezzük miénk a világ. akkor is a szenvedélyt éljük át. Ilyen érzések mellett, képesek vagyunk önmagunkat felülmúlni. Önbizalmunk megnő, olyan dolgokat is megcsinálunk amitől esetleg eddig féltünk. Megvalósítjuk önmagunkat. Érezni akarjuk azt a fajta felemelő érzést, hogy az élet szép! Sokan nagyon igénylik ezt az életérzést, és mivel nem tudják ezt megkapni, drogokhoz fordulnak kétségbeesésükben. Ilyenkor ugyanazt érik el, csak mesterséges úton. Sajnos ennek következményei is vannak. Hosszabb távon az egészségünkkel fizetünk érte. Innen is látszik, hogy az ember érezni akarja azt az energiát, amiért ide született erre a bolygóra. Ösztönösen a boldogságot keressük. Élvezni akarjuk az ÉLETET! Boldogok akarunk lenni. A boldogság az ember természetes állapota. Valamilyen oknál fogva azonban, hajlamosak vagyunk áttérni a szürke unalmas élményekre.. Rutinszerűen cselekszünk céltalanul... A hangulatunk nagyon szürke. Talán azért van ez, mert megfigyeljük a körülöttünk levő világot, és ott látunk olyan dolgokat amik tetszenek, és amik nem tetszenek. Általában a negatív dolgokra figyelünk. Ha valami jól megy azt hajlamosak vagyunk természetesnek venni, és nem örülni neki. Ha viszont rosszul megy valami, akkor aggódunk érte, minden figyelmünket lekötjük vele. Emiatt vagyunk általában alapértelmezetten negatívak. Amikor megszületünk teljesen tisztában vagyunk önmagunkkal.. Kisbabaként még teljesen nyugodtan élünk. Láttatok már negatív csecsemőt? Én még nem!

Aztán növekedünk és kezdjük átvenni a "divatos" negatív szokásokat. Manapság már kinézik azt az embert, aki feltétlenül boldog. Mert furcsának tartják. Talá azt hiszik, hogy meghibbant? Semmi oka, hogy jó kedve legyen és boldog. Ahelyett, hogy csatlakozna a nagy tömeghez.. a csordához.. és átvenné az unalom érzését. Igazából pont az unalmas negatív életmódot kéne természetellenesnek tartanunk. Valamiért azonban ez már a sejtjeikben van. Az elődeink is ilyenek voltak.. Van kitől tanulnunk..

Ha ez így van, akkor hogyan lehetünk mégis szenvedélyesek?

A legfontosabb dolog, hogy céltudatosak legyünk. Tudjuk, hogy mit akarunk. Sokan nem tudják meghatározni, hogy mit akarnak megvalósítani az életben. Én úgy gondolom, hogy keressük meg az életben, amiért lelkesedést, izgalmat érzünk? Amit szivesen csinálnánk. akkor leszünk csak boldogok, ha megvalósítjuk az álmainkat. Ha elnyomjuk, akkor boldogtalanok leszünk. Ilyenkor lelkesen dolgozunk a céljainkon, mert azt csináljuk amit AKARUNK! És ha nem csináljuk akkor nagyon kínos érzéseket élünk át. Ezt egy példával illusztrálnám:

Párunkkal töltött idő csodálatos. Vad flört után, heves csókok után.. a helyzet izgalmassá válik.. Úgy érzed szétrobbansz a vágytól.. csak hogy megérintsd, szerethesd..érezhesd..
És akkor képzeld el azt, hogy hirtelen abbahagysz mindent..és eltávolodsz a párodtól.. Ugye milyen nehéz ilyen helyzetben elviselni azt, hogy megtehetnéd, hogy folytasd a szenvedélyes játékot de nem teszed? Ugye milyen kínlódás látni, hogy mohón kapkod utánad és te ellenállsz neki? Ha nem, akkor próbáld ki..nem fogod sokáig bírni. Újra átadod magad partnerednek. Pontosan ilyen érzéseket kell éreznünk, ahhoz hogy megvalsósítsuk a vágyainkat. EZ A SZENVEDÉLY. És ilyen kínokat kell éreznünk, ha nem azt csináljuk amit szeretnénk. Azt az érzést, hogy megörülünk, ha nem "tehetjük magunkévá"  azt amire vágyunk. Minden ember életében vannak ilyen jelegű célok. Ha igazán szenvedélyesen akarunk élni, akkor kérdezzük, meg, mi az aminek a hiányát nem tudnánk elviselni?? Ha ezt tudjuk, akkor ezekre a dolgokra fordítsuk a tekintetünket. Ezek azok a dolgok amik az életünk értelmét jelentik. Ezeket részesítsük előnyben. Hozzuk ki az adott területen magunkból a legtöbbet. És érezzük a hálát, a lelkesedést, hogy VÉGRE AZT AZ ÉLETET ÉLHETJÜK AMIT AKARUNK!!

 |   | Szólj hozzá!
2008.11.04. 14:49| Szerző: motiváció blog

Azt látjuk általában a világban, hogy az emberek mindig egymással vannak elfoglalva. Az idejük több mint felét másokon való gondolkodással töltik. A saját életükkel kevesebbet foglalkoznak. Úgy is mondhatnám, nincsenek benne a saját testükben. Fizikailag igen, de a gondolataik mindig máshol járnak. Gyakran beleesünk ebbe a helyzetbe. Ez ömagában nem baj. Annyi következménye van csak, hogy az időnket vesztegeti. Ebbe nem szoktak belehalni, nem halálos szokás. Viszont nagyon sok kellemetlen tapasztalatunk származik belőle a jövőben. Ez egy időrabló tevékenység. Ha ez nem zavar, akkor nyugodtan folytassuk!

Elveszítjük a hatalmat a MOST fölött, és gondolatainkat a múlt rossz élményeire, vagy a lehetséges jövőbeli problémákra forditjuk. Tehát a jelen pillanatot fantáziálással töltjük. Nagyon sok energiát szoktunk fordítani a múltban tapasztalt sérelmeink felidézésére. Haragszunk emberekre, neheztelünk rájuk. Irigykedünk, rosszindulatuak vagyunk... Ezt kár tagadni..

Egyetlen egy dologgal lehet ebből a körből kilépni: Egy elhatározással, hogy a saját dolgainkkal foglalkozzunk! Ne feledjük: előfordulhat, hogy akire figyelmet forditunk ő is ugyanezt teszi velünk. Például konfliktus helyzetben. Ilyenkor az ember az ellenfelére koncentrál. "kilép a testéből" Tehát mi beleköltözünk az ő személyiségébe, ő meg a miénkbe. Nem lenne egyszerübb, ha inkább a saját bőrünkben maradnánk?

Naponta ezer alkalom kínálkozik arra, hogy mások dolgaival foglalkozzunk. Rendszerint nem is állunk ellen neki. Ezek általában negatív dolgok. Vezetés közben  váratlanul elénk hajt  egy autó, az eladó durván viselkedik velünk, kiabálnak velünk. Példák a sok közül. Ilyen helyzetben hajlamosak vagyunk azonnal reagálni. Haraggal, káromkodással, fenyegetéssel, veszekedéssel, egész nap ezen való rágódással... idönket vesztegetjük.

Foglalkozzunk saját magunkkal! Ilyenkor érdemes belegondolnunk,vajon mi lehet az oka ezeknek? Lehet aki elénk vágódott az autójával, épp a korházba siet, mert a felesége szül. Ilyen helyzetben az ember még arra is képes, hogy megszegje a forgalmi szabályokat. Az eladó, meg lehet azért volt durva, mert valaki megbántotta és akaratlanul ez kisugárzik belőle. Érdemes kicsit gondolkodni. Biztosan volt olyan eset, amikor mi vívtuk ki mások nemtetszését a viselkedésünkkel. Ne bíráljunk, ugyanis nem vagyunk különbek más embereknél! Nehéz ellenállni amikor az érzelmeink hajtanak, de legyünk tisztában azzal, hogy a saját életünket éljük. Nem másét!  Ne lépjünk ki önmagunkból!

Olyan helyzet is előfordul amikor tetlegességig fajul a dolog. Ha valaki idegesít minket, igyekszünk meggyőzni, hogy ne csinálja. Ez néha sikerül is, néha nem. Ha erőszakkal rákiáltunk, megfenyegetjük, durván odamondogatunk neki, sosem fog megváltozni..olvastam erről egy idézetet:

" Akit erőszakkal győznek meg, annak ugyanaz marad a véleménye."

Ennek a példáját láthatjuk a világtörténelemben. A nagy világhatalmak probálták az embereket meggyőzni, hogy a rendszerük a helyes -de elkövették a hibát,ami a vesztüket is okozta- ha nem sikerült, akkor erőszakkal probálták meggyőzni az embereket. Láthatjuk a kommunizmust például. A május 1.-i felvonulásokat. Az elvtársak kötelezővé tették a jelenlétet. A sok ezer tömegből a 70%-a azért ment el, mert kötelező volt, a maradék 30%-nak meg sikerült átmosni az agyukat a hamis ideologiával. Az emberek 70%-át kényszerítették. Változott a véleményük? Nem! Eljátszották a színházat, hogy ne érje baj őket. Minden az agyban döl el. Belül ugyanazok az emberek voltak. Az ember legnagyobb kincse a gondolkodása az életben. Azért, mert ez az egyetlen dolog, amit SOHA SENKI NEM TUD ELVENNI TŐLÜNK. Kényeszeríthetnek akármilyen félelmen alapuló színjátékra, de a gondolatot sosem tudják elvenni. A világhatalomra törekvőknek akik a háttérben irányítják a  dolgokat, a legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudják elvenni az emberek gondolkodási szabadságát. A félelmen alapuló rendszer mindig összeomlik. EZ TÖRVÉNY! A TERMÉSZET MINDENBEN A HARMÓNIÁRA TÖREKSZIK. EZ SEM KIVÉTEL.

Törördjünk a saját dolgunkkal! Nem az a feladatunk, hogy meggyőzzünk másokat a magunk igazáról. Ha valakit nem tudunk meggyőzni emberséges úton, akkor nem fogjuk tudni sehogysem. Még akkor sem, ha eljátszatjuk vele, és tegyük fel megcsinálja, mert fél a következményektől. Ha így cselekszünk, akkor előbb utóbb utolér bennünket a csapás. Minden cselekedetünknek következménye van. Ha rosszul viselkedünk embertársainkkal, minket is rossz dolgok fognak érni. Ebben nincs logika, viszont a természet mindig a harmóniára törekszik, és olyan ellenállhatatlan, mint a gátba szorított víz..Egy ideig kordában lehet tartani, de előbb utóbb talál magának egy kiutat, és elfolyik. A víz természetes állapota, hogy folyik. Az ember természetes állapota, hogy SZABAD! 

Nem vagyunk egyformák. Különböző módon éljük az életünket. Fogadjuk el!

A saját céljainkat tartsuk szem előtt! Másokkal viselkedjünk emberségesen. Hiszen mi is elvárjuk másoktól nem? Hagyjunk mindenkit a saját útján haladni. Ne próbáljunk megakadályozni senkit sem, hogy szándéka ellenére cselekedjen. Egyrészt nem lehetséges, másrészt meg ha erőszakosan próbálunk meggyőzni valakit, akkor mint a bumeráng úgy fog visszacsapni hozzánk a negatív energia. Még több idegesítő dolgot fogunk tapasztalni..lépjünk ki a körből...

LEGYÜNK FIGYELMESEK, ÉS CSAK A SAJÁT DOLGAINKKAL TÖRŐDJÜNK!

 |   | Szólj hozzá!
2008.11.02. 06:53| Szerző: motiváció blog

A külső világunk a belső világunk tükre. Mindannyian egyfajta szemüvegen keresztül nézzük az életünket. Ez a szemüveg pedig az Én-képünk, és a hitvilágunk. Mit gondolunk igaznak, és mit nem. Akár megfelelnek a valóságnak, akár nem kihatással vannak a tapasztalatainkra. Ha úgy tetszik mindannyian előítéletesek vagyunk a világgal szemben. Vannak akik mindig a legrosszabbra számítanak, mert meggyöződésük, hogy a világ rossz. Vannak akik mindig a legjobbra, mert meggyöződésük, hogy a világ alapvetően jó hely. Mindkettőnek igaza van. Ahogy Henry Ford mondta:

" Ha azt hiszed, hogy meg tudod csinálni, vagy azt, hogy nem tudod megcsinálni.. Igazad lesz."

Ez egy elgondolkodtató kijelentés. Miért is? A válasz egyszerű: NINCS ABSZOLUT VALÓSÁG! A valóság szubjektív. Ne csak a valósat keresd hanem az igazat is! Egy átlagos napunk azzal telik, figyeljük a világunkat, és REAGÁLUNK. Reagálunk egy érzéssel azzal kapcsolatban amit látunk. Aztán beindul a kör egészen lefekvésig:

FIGYELEM-REAKCIÓ-FIGYELEM-REAKCIÓ-FIGYELEM-REAKCIÓ-FIGYELEM-REAKCIÓ.......FIGYELEM-REAKCIÓ... Voltaképpen, semmit sem teszünk azért, hogy tudatosan gondolkozzunk. Az agyunkat nem a rendeltetésének megfelelően használjuk. Reagálások helyett inkább gondolkodásra kéne használnunk.

Napi rutinunk, hogy a sajtóból minden szemetet megnézünk, elolvasunk... Ezek az információk szűretlenül kerülnek bele a tudatunkba. Így valóságunkká teszünk olyan dolgokat is, ami minket másképpen sosem érintene. Külföldi katasztrófa hírekről, éhezésekről, terrorizmusról, nem kivánatos dolgokrol hallunk. Sokkolnak minket. Minden "kameraállásból" megmutatják azt újra és újra és újra és újra... (Gyakran előfordul, hogy színház az egész, és az emberek manipulálása a cél.  Legyünk résen tehát, hogy mit fogadunk el igaznak és mit nem.)

Ha valamit látsz, az lehet a valóság, de nem feltétlenül igaz is. A kettő nem zárja ki egymást. A valóság nem egyenlő az igazsággal. Az igazság mindig a dolgok mögött rejtőzik el.  Kimutatták esettanulmányok, hogy az ember 90%-ban feleslegesen aggódik. Csak 10%-ban valósulnak meg azok.  Statisztikákat olvashatunk betegségek elterjedéséről, gazdasági problémákról stb..stb. A statisztikák a tömegtudat eredményeit mutatják. Nem kell nekünk feltétlenül csatlakozni, megtapasztalni azokat.. De hajlamosak vagyunk a  csórdához csapodni.  Nem kéne ....

Bármilyen katasztrófa is legyen a világon, bármilyen betegség is üsse fel a fejét. Leszámolások, rablások, átverések, háborúk, gazdasági válságok... NE FELEJTSÜK: MINDIG VANNAK KIVÉTELEK AKIK EZEK ELLENÉRE IS NYUGODT ÉLETET ÉLNEK. ANYAGILAG GYARAPODNAK, EGÉSZSÉGESEK...BOLDOGOK.

Az ő életükbe nem jelenik meg a káosz. Miért van ez?  ...Nem kedves olvasóm itt nem a bűnözökre gondolok, akik tisztességtelen úton szerzik meg a pénzüket.  Hanem a kiegyensúlyozott boldog emberekre. Erre mi a válasz? Álltalában ezt a szerencsével magyarázzuk, vagy a  "jó időben jó helyen" klisével. Esetleg a véletlennel. Véletlenül nem érinti őket a baj? Véletlenül élnek túl betegségeket? Véletlenül nem mennek tönkre anyagilag? Véletlenül nem találkoznak bűnözökkel? Véletlenül boldogok? ..ez nevetséges válasz!

Véletlenek nincsenek. Tudhatnánk, hiszen a tudomány segitségével pontos képünk van arról, mire vagyunk képesek. Felfedeztük az eletromosságot, igazábol nem tudjuk megmondani, hogy mi az, és mégis élünk az előnyeivel. Tapasztalhatjuk, hogy nem véletlenül működik, hanem törvényszerűen.  Ráközelíthetünk 1 méteres távolságba bárhová a Földön műholdjaink segítségével..Pontosan ki tudjuk számítani a napfogyatkozás bekövetkeztének az idejét. Törvényszerűségeket látunk mindenhol az Univerzumban. És mégis a véltlennel magyarázzuk a dolgokat? A véletleneket, azért nevezzük véletleneknek, mert nem tudjuk logikusan bizonyítani megtörténtük okát.  Még azt sem tudjuk logikusan bizonyítani, hogy csak a logikus dolgok igazak. Sokkal többek vagyunk mint a fizikai testünk. A TÉNYT hogy Öntudatunk van...hogyan tudjuk bizonyitani logikusan? Hogyan került bele a tudatunk  a testünbe? Miért érezzük, hogy vagyunk, létezünk? Miért van személyiségünk? Logikusan meg lehet magyarázni, hogyan fejlődik ki az ember az anyaméhben.. sok esetben azt sem teljesen.. De hogy hogyan válunk Öntudatos lényekké.. hogy tudjuk, hogy VAGYUNK..LÉTEZÜNK..  azt nem.

A világmindenségben csak Törvényszerűségek vannak. Nem létezik véletlen, szerencse...csak Törvényszerűségek.  Egy jó hír:

Önmagunk életét nem a sors, a szerencse, a véletlenek alkotják hanem tudatos teremtéseink. Azok a dolgok kerülhetnek csak a tapasztalataink közé, amikre FIGYELÜNK. De nem csak azok, hanem az ahhoz hasonló dolgok is, amik történetesen rokon rezgéssel bírnak. Ideges gondolatainkal nem csak még több idegességet vonzunk, hanem akár még egy balesetet is.. Vagyis a legközelebbi dolgot ami azonos frekvencián rezeg.  Ha viszont pozitivak vidámak, boldogok vagyunk akkor sosem vonzunk be szamunkra kellemetlen dolgokat. Akkor csak jó dolgokat tapasztalunk. Külső világunk, belső világunk tükre.. A legnagyobb kihivás ellenállni a tömeggondolkodásnak..és elfordítani a tekintetünket arról ami NEM KÍVÁNATOS ÉS VAN! és arra a dologra gondolni helyette amit AKARUNK! Azok akik a kivételek, tudatosan, vagy tudattalanul nem forditanak figyelmet a nemkivánatos dolgokra, ehelyett a számukra fontos, kivánatos dolgokkal foglalkoznak.

.

Nem lehetetlen, vegyük fel a kesztyűt és küzdjük le az ellenállásunkat!.. TEREMTSÜNK MAGUNKNAK BOLDOG ÉLETET! Ezt az elvet a vonzás törvényének nevezik.

Alkossuk meg a saját valóságunkat! Íme az egyszerű recept: egyben az egyik legnehezebb dolog a világon:

Határozzuk meg, mit akarunk. Forditsuk el a figyelmünket arról amit NEM akarunk, és helyette figyeljünk mindig  arra amit AKARUNK. Ha így teszünk, akkor nemkívánatos dolgok sosem fognak megtörténni velünk. EZ TÖRVÉNY ÉS MINDIG MÜKÖDIK!

Erre nincs logikus magyarázat.. EZT ÖNMAGUNKON BELÜL KELL ÉREZNÜNK..

 |   | Szólj hozzá!
2008.10.31. 06:09| Szerző: motiváció blog

Egy gyakorlatot szeretnék megosztani veletek. Ez az egyik kedvenc technikám ami az önfejlesztést illeti. Egyszerű: NA ÉS AKKOR MI VAN? Ez egy kérdés! A segítségével legyőzhetjük a félelmeinket, nyugodtabb élelet élhetünk. Ez egy varázs kérdés.

Ha rossz napunk van kérdezzük meg: NA ÉS AKKOR MI VAN? Lehet az is hogy rossz gyermekkorod  volt. A szüleid elválltak. Átvertek a barátaid. Utálod a főnököd, nem tudsz aludni éjszaka. Fáradt vagy. Kellemetlen lakótársaid vannak. NA ÉS AKKOR MI VAN???

Konfliktusod van  a családoddal. Megbuktál az iskolában. Kirúgtak a munkahelyedről. Megloptak.. ÉS AKKOR MI VAN???

Megbántottak. Megcsaltak. Balesetet szenvedtél. Kitagadtak a szüleid. Kritizáltak, lenéztek, bíráltak..... NA ÉS AKKOR MI VAN?

Sorolhatnám ... ha megkérdezzük minden kellemetlen pillanat után: Na és akkor mi van??? Meglepődünk.

Az eddig önsajnálattól szenvedő tudatunk leáll.. Nem érti, mi történik. Hozzá van szokva, hogy ilyenkor önmagát sajnálja. NA ÉS AKKOR MI VAN?? akkor értetlenül azt válaszolja: SEMMI! Igen, mert valojában a stressz belül kezdödik önmagunkon belül. Ugyanugy élünk tovább. Belehaltunk? NEM! TANULJUNK A HIBÁINKBÓL!

Ha a saját hibánkból történik valamilyen kellemetlen eset..akkor 100%-ig felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért, önmagunk és mások előtt egyaránt! NA ÉS AKKOR MI VAN??

Ezt a technikát a gyakorlatban kell használni! A legjobban a halogatás lekűzdésénél működik. Kifogásokat keresünk, hogy miért nem tesszük meg a dolgokat. Miért nem cselekszünk. Ilyenkor az agy válaszol: Azért mert túl fáradt vagyok.. például.. Ez lehet igaz is.. Na és akkor mi van??

Tegyük fel, hogy edzeni akarjuk magunkat. Imosabb testet akarunk magunknak, jól akarunk kinézni. De azt is tudjuk, hogy ehhez dolgozni kell, és erőfeszíteseket tenni. Minden új dolog nehéz és szokatlan. Saját gondolataik akadályoznak meg bennünket, hogy a dolgunkat végezzük . Nézzük ez esetben hogyan használjuk a NA ÉS AKKOR MI VAN? technikát? Hogyan néz ki a saját agyunkkal való párbeszédünk:

- Te sem gondolod komolyan, hogy most mész edzeni..

- De igen. Elhatároztam... és ha most teszem akkor mi van??

- Sokkal kényelmesebb lenne, ha nem tennéd.

- Na és akkor mi van?

- Ha nem hallgatsz rám, akkor felborulnak az eddigi szokásaid te érthetetlen.

- Na és akkor mi van?

- Akkor kényelmetlen lesz neked, nyűgös leszel. Izomlázad lesz és az kellemetlen..

- Na és akkor mi van?

- Csak annyi, hogy borzasztó kellemetlen dolog, és nem vagy hozzászokva.

- De én vállalom a kényelmetlenséget! Na és akkor mi van, ha nem hallgatok rád? MI VAN ????

- Hát ha ezt szeretnéd akkor semmi..de figyelmeztetlek, a megszokott út, sokkal biztonságosabb. A lustaság fél egészség!

- Na és akkor mi van?

- NE CSAK MOND HANEM  CSINÁLD! DE AKKOR AZONNAL AMIG MEG NEM GONDOLOM MAGAM!

Ez az a pont amikor cselekedni kell!!! 

Ha a nap folyamán kellemetlen dolgokkal találjuk szembe magunkat, akkor kérdezük meg magunktól: NA ÉS AKKOR MI VAN???

Játszuk el képzeletben a fejünkben a párbeszédet az agyunkkal. Meg leszünk lepődve, minha saját élete lenne! És profi az önsajnáltatásban és a kifogások gyártásában.

 Az ilyen mentalitással irányításunk alá vonhatjuk az érzelmi életünket. Éljük az életünket!! Ne adjuk meg magunkat a hasztalan szorongásoknak. Távolítsuk el az akadályokat az útunkból. Döntsünk helyesen!

 - Lehetetlen dolog ez?

 - Nem!

 - Kényelmetlen ?

 - IGEN!

 - NA ÉS AKKOR MI VAN???

 |   | Szólj hozzá!