Nyeld le a békát! Ez a bejegyzésem az elöző írásom folytatása. Arról szól, hogy vállaljuk a felelösséget az elöttünk álló problémákáért és oldjuk meg minél előbb azokat.. Ne halogassuk! Mindannyian békákat nyelünk le, minden nap. De nem sült ropogós békacombot, hanem a nyers valóságot. A békaevést mindig kellemetlen érzések kisérik, ettől nem tudunk megszabadulni. Ha halogatjuk,akkor egy békából sok kis béka lesz, és addig szaporodnak, amig már el nem lepik az egész életünket. Ez kihatással lesz a kapcsolatainkra, kiégettek, fáradtak, lusták leszünk. Ez az ára a halogatásnak...

És még nem beszéltem a stresszről, ami rosszabb esetben akár a szívünket is roncsolhatja. Komolyan kell vennünk! Tudom ezt saját tapasztalatomból is. A halogatásnak ára van. Egyáltalán nem bátor tulajdonság, ha halogatjuk a kellemetlen dolgokat. Emberi méltóságunkat tesszük tönkre. Saját magunknak tartozunk felelősséggel, hogy milyen életet élünk. Az emberi test sebezhető. Van egy meghatározott idő amit itt tudunk tölteni ezen a bolygón, ne rövidítsük meg életünket azzal, hogy halogatjuk a nehéz feladataink megoldását. Vigyázzunk magunkra!

A béka a legfontosabb, legsürgetőbb megoldandó roblémánk. Tegyük fel, napi programjaink között szerepel a listánkon, hogy meg kell ennünk egy békát -de nem ám sülve!!, hanem nyersen.. akkor mit teszünk? Milyen érzéssel ébredünk reggel? Szerepel a listánkon más is arra a napra.. Pl: elintézni való ügyeink. Csábítást érzünk, hogy a békaevést legutoljára hagyjuk. Elöször a kellemesebb dolgokkal kezdjük. Ha nem fegyelmezzük magunkat, akkor így is teszünk, és egész nap kavarog a gyomrunk..hogy még hátra van a bákaevés..és undor fog el minket. Ez így nem jó.. Úgy látom sokkal jobb, ha első dolgunk a nap folyamán: veszünk egy nagy lélegzetet, és LENYELJÜK azt a békát.. AZONNAL!.. Ez kellemetlen lehet számunkra, de utána elégedettek leszünk önmagunkkal. A nap további részében pedig dolgozunk a kevésbé kellemetlen feladatokon. Este pedig elégedetten és nyugodtan térünk aludni. Az eredmény: Több siker, kevesebb stressz!

Egy újabb példával szeretném alátámasztani a fent leírtakat. A járatlan út című könyvben olvastam erről. Ugyanezt a dolgot egy tortával magyarázták el. Tegyük fel, hogy van egy tortánk. Levágjuk a magunk szeletét egy tányérba. Hogyan kezdünk neki? A legtöbben hajlamosak vagyunk elöször a cukormázat a tetején felfalni, majd utána a kevésbé édes részeket. Miért? Azért mert finom, és AZONNAL AKARJUK! Az okos ember ellenáll a kísértésnek, és utoljára hagyja a cukormázat...Elöször megkűzd az ízetlen részekkel.. majd a végén a cukormázzal. Sokkal kielégítőbben érzi magát utána, mint aki a nem édes részeket hagyja utoljára.

Összefogallava tehát: Reggel felkelve gondoljuk végig milyen feladataink vannak, amiket el kell végeznünk a nap során. Írjuk le! A legkellemetlenebb, legsürgetőbb egyben legfontosabb dolgokkal kezdjük. OLDJUK MEG MINÉL ELŐBB.. NE HALOGASSUK! Majd utána folytassuk a kellemesebb dolgokkal!

Kellemes tervezést kívánok!

A halogatás akadályoz meg minket, hogy előre haladjunk. Mindenféle tekintetben. Halogatunk fontos döntéseket, csak azért, mert kényelmetlennek tünik nekiállni és csinálni. Tudjuk, hogy mit kell tennünk-pontosabban mit kéne tennünk- de halogatjuk. Nagyon sok streszt tud okozni nekünk. Valójában ezek a dolgok amiket nem szivesen teszünk meg. Szeretnénk kikerülni és halogatjuk.. MAJD HOLNAP MEGCSINÁLOM MOST NEM! A tény az hogy csak a MOST létezik. Nincs holnap.. Minden amit csinálunk azt a jelenben csináljuk.. és nem holnap. Az is tény, hogy a HOLNAPBÓL holnap már ma lesz..és amikor eljutunk odáig ...akkor is azt mondjuk..majd holnap..és sosem csináljuk meg. .. És panaszkodunk, hogy nem vagyunk elégedettek magunkkal..  Nagyon profik vagyunk a kifogás gyártással, hogy miért nem csináljuk a dolgunkat.  A legnépszerübb, hogy várunk a megfelelő pillanatra. De sajnos megfelelő pillanat nincs.. MOST KELL CSELEKEDNÜNK!!!

Ha van egy fontos dolog amit muszáj megtennünk, akkor NE HALOGASSUK! akármilyen kényelmetlen is. Hanem OLDJUK MEG MINÉL ELŐBB.. LEGYÜNK TÚL RAJTA!

Egy jó módszer erre, hogy emlékeztessük magunkat,hogy a saját dolgunkkal foglalkozzunk, ha felírjuk egy papírra hogy : CSINÁLD MOST! CSINÁLD MOST! ... Ez legyen mindig kéznél, hogy emlékeztessen bennünket.

Most csak ennyit akartam írni.. legközelebb folytatom egy újabb izgalmas témával.

Kellemes napot mindenkinek!

A komfort zóna nem más mint a saját kényelmi zónánk. Saját életünket, ha megfigyeljük, láthatjuk mik tartoznak bele, és hogy hol van a határa. Ez  kifejezés nem tőlem ered. Több önfejlesztési, és pszichológiai könyvben is említést tesznek róla. Engem személy szerint nagyon érdekel ez a téma. Vizsgáljuk meg közelebbröl miről is szól. A kényelmi zónánkba a megszokott dolgaink tartoznak. Például: A ház amiben élünk, a barátaink, az hogy milyen étterembe járunk, a munkahelyünk, az útvonal ahol közlekedünk, a kapcsolataink, szokásaink, viselkedésünk, reakcióink, megszokott gondolataink...és sorolhatnám. Egyszerűen, azok a dolgok, amik rutinszerűek az életünkben. Nem okoz különösebb feszültséget számunkra. Mert már ismerjük. Kényelmesen érezzük magunkat, ha ugyanabban a helyzetben vagyunk, ugyanazt csináljuk.

Reggel felkelünk ugyanabban az időben, dolgozunk, haza megyünk..alszunk.. Kialakul egy rendszer, egy szokás. És ez rögződik, és automatikusan müködik. A komfort zóna nem egy olyan dolog, ami rossz lenne. Igazából se nem rossz, se nem jó. Nézőpont kérdése. Ha olyan dolgok tartoznak bele a rutinjainkba, amik jó érzést okoznak nekünk..akkor az jó. Ha olyan szokások, körülmények amik kellemetlenek akkor az nem jó. Mégis sokan vagyunk akik hajlamosak bent bentrekedni a zónában. Például: Nem járunk új helyekre, nem akarunk új embereket, körülményeket felfedezni. Nem térünk le a megszokott útról.

Ennek az a magyarázata, hogy mindig a kényelmesebb megoldásokat részesítjük előnyben. Ezek nem okoznak különösebb feszültséget. A megszokott társasági köreinkben fesztelenül érezhetjük magunkat. Ha ugyanarra a helyre járunk el szórakozni, akkor az is sokkal biztonságosabbnak tűnik számunkra. ..

Ha fejlődni akarunk, új élményeket akarunk megtapasztalni..ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból és lépni kell az ismeretlen fele. Az érdekes ebben az, ha belekerülünk egy új helyzetbe, akkor elöször kicsit feszültek vagyunk, majd idővel megszokjuk és a komfort zónánk részévé válik... A komfort zóna határait képesek vagyunk tágítani. A saját életünkért mi  vagyunk a felelősek, tehát azért is hogy a zónánkba mit engedünk be és mit nem.

A zonánkban való bentragadás, sokszor kényelmetlen számunkra. Vágyunk új célokra, élményekre, mégsem teszzük meg. Ez az emberi természet ösztönszerű reakciója, hogy bent tartson a megszokott dolgokban.

Ilyenkor fel kell tennünk magunkban a kérdést!

Mi a fontosabb számunkra? Ha kilépünk az ismeretlenbe kényelmi zónánkból. Elfogadjuk, az átmeneti kellemetlen érzéseket, amiket tapasztalhatunk kilépve az ismeretlenbe? Vagy:  Inkább örök időkig szomorkodunk az elszalasztott lehetőségek miatt?

A döntés a miénk! A tiétek és az enyém!

Amint a blog címében is láthatjátok, ezúttal a felelősségről fogok írni. A felelősség az emberi hozzáállás legerősebb fajtája. A felelős ember felnőtt ember. Időnként látok embereket akik már felnőttek, de hozzáállásuk az élet dolgaihoz nem mindig felnőttes..mondhatni gyerekes. Megjegyzem én magam 21 évesen a gyakorlatban nagyon keveset tudok még a felelősség kérdéseiről. Nem szándékom bort inni és vizet prédikálni senkinek.  Azért írok erről a témáról, mert engem is érint a dolog. Vannak meglátásaim, és tudom mit kéne tenni. Nagyon sokszor ösztönzésre van szükségem felelősségvállalás kérdésében. Ha kiírom magamból, konkrét alakot adok neki, így világosan látom, hogy mit kell tennem.

Gondolhatják sokan.. Ugyanmár miért kéne erről a témáról filozófálgatni. Mi újat lehet még erről megtudni? ÉN felelős vagyok. Felelős vagyok a családomért, a szeretteimért. Azért is én vagyok a felelős, hogy sikeresen felépítettem a házam. Jó munkahelyem van. És én vagyok a felelős, én cselekedtem én vittem győzelemre... Na és akkor mi van? Miért kell ezt tárgyalni?..

Érdekes megfigyelés, hogy az emberek a sikereikért vállalják a felelősséget, de ha kudarcot vallanak, akkor megpróbálják másra kenni a dolgot. TISZTELET A KIVÉTELNEK. Sajnos azonban a nagytöbbség vádaskodó. Ez olyannyira fokozódik, hogy a végén el is hiszik..hogy ők csak  áldozatok. Más a felelős! Mindig MÁS.. MÁS.. MÁS..!!

Ez egy ördögi kör. Mert innentől kezdve ha rákötnék őket a hazugságvizsgálóra, és azt állítanák, hogy nem felelősek hanem áldozatok, a gép igazat adna nekik. Azért kezdődnek itt a bajok, mert ezek után megtanuljuk hasonló helyzetekben elhárítani a felelősséget. Kudarcainkért rögtön másokat okolunk. Megpróbáljuk kikerülni a porblémát. Szönyeg alá söpörjük a felelősséget. Meglátásom szerint -nem tudom 100%-ig bzonyítani- aki az életében folyamatosan kihúzza magát a felelősség vállalása alól, egy idő után belebetegszik.. Lelki értelemben  biztosan.. fizikailag is nagyon sok esélye van.

Ha emberi modón, győztes magatartással, önbizalommal, szenvedélyel és boldogsággal akarjuk élni az életünket,- 100% felelősséget kell vállalnunk az életünkért. Vállaljuk a felelősséget mindenért ami velünk történik. A FELELŐS EMBER  HALAD AZ UTJÁN!

A felelősség vállalásba beletartozik az is, hogy felhagyunk a pletykálkodással, kibeszéléssel.. hibáztatással.. Nem tudom most szó nélkül hagyni az aktuális országvezetési válságot. Úgy érzem erről is írnom kell, ráadásul passzol a témánkhoz is. Jelenlegi kormányon lévő politikai vezetőink dagonyászása a sz@rban...ez egy központi téma manapság, amiért a legtöbben elveszítik a hitüket abban, hogy ők felelnek a saját életükért. Talán ez is a cél vezetőink részéről.. Az emberi lényeket azonnal irányítani lehet, amint elhiszik magukról, hogy áldozatok.

"A recept egyszerű..Közöljük csak a tényeket.. tudniuk kell róla az embereknek. De.. folyamatosan sulykoljuk csak tovább a médián keresztül.. a rádión át.. az újságokon keresztül.. az interneten át... Érjük el, hogy folyamatosan csak a válságról gondolkodjanak.. Fordítsák a családra szánt energiát inkább a válságra...Aggódjanak, féljenek, így még jobban lehet őket manipulálni. Talán el is menekülnek az országból..Nem baj.. annál jobb.."

Kb. így néz ez ki a valóságban. Tisztább pillanataimban észreveszem ezt a célirányos provokációt mint ahogy most is. De bizony van amikor én is elkezdek aggodalmaskodni. Ha legközelebb ilyen "manipulációval" találkozunk, álljunk meg egy pillanatra..és gondolkodjunk.

Nem a  nemtörődömségről írok, hanem, hogy hogyan reagálunk ezekre. Mert az érzelmi reakcióink fegyelmezése, gondolataink irányítása, hozzáállásunk..CSAK TŐLÜNK FÜGG. Bármilyen helyzetben. Persze van helyzet amikor nagyon nehéz nem odafigyelni a dolgokra. Súlyos megrázkodtatások, elszegényedés, betegségek.. és sorolhatnám. Ám a mi felelösségünk, hogy a hozzáállásunkon változtassunk. Az, hogy a tények kielemzése után, fel tudjunk állni. Tudjuk mi a valóság, és saját életünkben a legjobbat kihozni magunkból.

Amit még szeretnék kifejteni, hogy igenis, a problémáról beszélni kell. És megprobálni megoldani. Azonban kerüljük el, hogy csak ez járjon a fejünkben. A nagy bajt nem az okozza az emberek lelkében, hogy válság van, szembesítik a tényekkel, hanem az, hogy folyamatosan ismételtetik. Aztán ennek következtében még jobban beleélik magukat a helyzetbe. Késztetést éreznek, hogy még többet olvassanak róla, vitaműsorokat nézzenek. Interneten kutatnak a válságról.. Azt hiszem Magyarországon az utóbbi hetek óta a Google keresőben a válság a legkeresettebb szó. :)

Hagyjuk abba!! Elég egyszer megtudni a dolgot. Fogadjuk el, és a tények tudatában probáljunk lépni. Belegondolhatunk abba is, mennyi idő és enegia elment FÖLÖSLEGESEN, AMIT MÁR NEM TUDUNK VISSZASZEREZNI arra, hogy kibeszeltük a helyzetet, arra gondoltunk amit NEM AKARUNK, és mindenkivel ezt beszéltük.. és mindenkivel..mindenkivel.. Ha ezt tesszük, akkor még jobban kezdünk félni. Pánikolni..Eluralkodik rajtunk a kétség.. az életbe vetett hit. Ezt hagyjuk abba!

Ehelyett megkéne probálni inkább az élet szép oldalát nézni.. például egy szép napfelkeltét vagy naplementét megnézni. Rámosolyogni a párunkra..szeretteinkkel foglalkozni, kirándulni...

Javaslom, írjunk egy listát arról, hogy miért vagyunk hálásak az életünkben. Én írtam már ilyet, és meglepődtem mennyi mindent észrevettem ami miatt hálás lehetek.  Fókuszáljunk ezekre a dolgokra. Az időnk nagyobb részét inkább kedvünkre való dolgokkal töltsük.

Ez a cikk ellentmondásos kicsit, hiszen nagyon sok embert súlyosabban ért a válság mint a többieket. Sokan vannak akik a teljes vagyonukat elveszítették. Szétment a családjuk. Belebetegedtek a szomorúságba..  Sorolhatnám még. Sajnos ha ilyen helyzetben vagy kedves olvasóm, nem tudok részletes tanácsot adni. Annyi bizonyos, ha kihúzod magad, és magabiztosan kijelented: ÉN VAGYOK A FELELŐS! ÚJ ÉLETET KEZDEK! Olyan magabiztosan mint a képen az oroszlán a blogom elején, akkor érezheted, hogy lendületet kapsz.. És mindig helyrejön minden. Idő kérdése "csak".. Szükség van ilyenkor egy motivátorra, egy emberre, barátra, aki ösztönzi az embert. Ez nagyon fontos. Ha nincs ilyen..akkor végső elkeseredettségünkben az öngyilkosság gondolata is megfordulhat a fejünkben..SZÜKSÉG VAN A MOTIVÁCIÓRA!!

Meg kell tanulnunk nem reflexszerűen reagálni a külvilágból kapott ingerekre. Érdekes, hogy az emberek a külvilágot akarják irányítani, de beengednek minden szemetet a saját tudatukba válogatás nélkül ami onnan érkezik feléjük. Miért nem inkább a gondolatainkat akarjuk irányítani?

Csak akkor szenteljünk kiemelkedő figyelmet egy bizonyos eseménynek, ha SZERETNÉNK MEGTAPASZTALNI! Ha nem szeretnék, mitöbb rettegünk tőle, akkor vonjuk meg a figyelmünk energiáját róla. Bármilyen probléma ellenére őrizzük meg emberi méltóságunkat. Tegyünk meg mindent, hogy megőrizzük az optimizmusunkat! Vállaljuk a vereségeinkért is a felelősséget..és emlékeztessük magunkat arra, hogy:

ÉN VAGYOK A FELELŐS AZ ÉLETEMÉRT!

Ez egy általános probléma, ami jellemző az emberek többségére. Feladjuk a céljainkat! Ezt a szokásunkat csak önfegyelemmel tudjuk leküzdeni.
Ismerős lehet az a helyzet amikor megfigyelünk valamit a külvilágban, és annyira elragad bennünket, hogy kijelentjük magunknak : IGEN ILYEN AKAROK LENNI! EZT AKAROM MEGVALÓSÍTANI. EZT AKAROM MEGÉLNI! YUHUU ÉLNI AKAROK! SZERETEM AZ ÉLETET!!!
Olyan lelkesek leszünk, hogy szívünk a torkunkban dobog, az adrenalin szintünk már a plafont veri.. Ezekben a pillanatokban érezzük azt, hogy senki nem akadályozhat meg bennünket, hogy elérjük a céljainkat. Nagyszerű érzés ugye? :)

Valójában ezek a ritka pillanatok egy átlagember életében amikor végre arra gondol amit AKAR, és nem arra ami NEM AKAR. Miért állítom ezt? Azért, mert az ember, ha nem fegyelmezi tudatosan az agyát, csak VAN, akkor az ideje 90%-ban a problémáival foglalkozik. Arra gondol amit NEM AKAR, ahelyett hogy arra gondolna amit AKAR. Lényeges különbség!

Motiváció, célkitűzések nélkül csak robotulunk..Ilyenkor az ember fegyelmezetlen a gondolatait illetően. Fenomenális agyunk ilyenkor negatív érzelemmel jelez nekünk.. "Ébresztő..letértél az útról. Nem azt csinálod amit szeretnél.. Figyelmeztetlek, ha így folytatod, még több unalmas, és ideges pillanataid lesznek." Érdekes tény, amit érdemes feljegyezni: Csak akkor érezhetünk negatívan, ha olyan dolgot tapasztalunk amit NEM AKARUNK. És akkor érzünk pozitívan, ha olyan dolgot tapasztalunk amit AKARUNK. Ez látszólag egyértelmű, de talán mégsem..ha tovább olvasol megértheted, mire gondolok.

Az érzelmeink figyelmeztetnek minket, hogy éppen hol tartunk. Az érzelmeinken változtathatunk!  Ha kényelmetlenül esetleg szomorúan érezzük magunkat, akkor álljunk meg egy pillanatra..és kérdezzük meg magunktól: Mi az amit akarunk valójában? Tegyünk meg mindent, hogy, ha egy kicsivel is, de jobban érezzük magunkat.

A probléma oka: Alulmotiváltáság, ami lustaságban fejeződik ki. Írtam erről az elöző bejegyzésemben, hogy NINCS LUSTA EMBER CSAK ALULMOTIVÁLT!
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Leírok két példát.

Elhatározzuk,hogy sportos, izmos testalkatra teszünk szert. Férfiaknál ez hiúsági kérdést is felvethet, és álltalában el is érik a céljaikat, ha ezt elhatározzák. Van akiket a legjobban az hajt, hogy TETSZENEK NŐKNEK! Ez az egyik legnagyobb ösztönzőerő a világon. Az ellenkező neműeknek akarunk tetszeni. Természetesen írhatnék most nőkről is...de nem teszem :)

Ezek az emberek képesek arra is, hogy fáradtan kimerülten edzeni menjenek, amikor mások már feladták volna. Az edzés után, hullaként dölnek az ágyba, de elégedetten néznek a saját tükrükbe, és azt mondják! Igen ma egy jó napom volt!.. Egy év múlva olyan leszek mint Arnold Schwarzenegger....hmm talán még kormányzó is :D

Ez így folytatódik, amikor hetek mulva már látszanak az eredmények. Mások észreveszik, bókokat kap..majd ez még nagyobb hajtóerőt ad neki..és folytatja. Miért van ez? Azért, mert a motiváció erősebb mint a lustaság.

Egy ellenpélda ugyanerre:

 Úgy érezzük miénk a világ.. azt mondjuk: IGEN ezt meg tudjuk csinálni! Úgy fogunk kinézni mint a példaképünk. Tudomásul vesszük, hogy az eredmény nem jön egyik napról a másikra, és hogy ezért keményen kell dolgozni, időt kell áldozni rá. Ott a motivációnk, hogy jobban fogunk kinézni, erősebbek leszünk, jobban érezzük magunkat,és persze buknak ránk a csajok :D
Nagyszerű!  Akkor kezdjünk neki! 
Egy darabig amig lelkesek vagyunk minden megy  a maga útján. Egy idő után észrevesszük, hogy eltünik a perifáriánkból a cél. Már nem érzünk késztetést arra, hogy csináljuk. És nézzünk csak magunkba, hányszor előfordult már hasonló helyzet velünk? Velem már sokszor És veletek?  Valójában ilyenkor érezzük magunkat rosszul.
A feladásnak, és a NEM CSELEKVÉSNEK több oka lehet. Például, valami más elveszi a figyelmünket és időnket a céljaintól. Gondolok én a TV nézésre... éppen megy egy jó film..ISMERŐS KIFOGÁS ..gondoljuk..Ezt meg kell nézni..majd ráér fogllakozni a célommal.. MAJD....holnap.

A számítógép előtt ülni sokkal kényelmesebb mint dolgozni a céljainkon. Sokkal élvezetesebb az interneten lógni egész nap, vagy háborús játékokat játszani. Inkább belebetegszünk..de akkor is azt mondjuk:...holnap...MAJD holnap...holnap...MAJD holnap....MEDDIG AKARJUK EZT FOLYTATNI?
Ezek a tevékenységek elvonják az energiánkat. Levesszük a tekintetünket a céljainkról. Vagy még egy példa. Történik valami szörnyüség a környezetben. Talán valaki beteg lesz, vagy meghal. Ilyenkor az ember túl azon, hogy megrázkodtatás éri..gyakran mentségként szolgál maga elött arra, hogy : NEM TESZEM MOST, MERT ANNYIRA SZOMORU VAGYOK. LEVERT VAGYOK. ÁTVERTEK. NINCS ENERGIÁM. NEM SZERETNEK.. Ezek kemény szavak, és nem hiszem, hogy ilyen helyzetekben egy másik személy motiválása nélkül menne-e egyáltalán. Szükségünk van valakire, hogy motiváljon bennünket. Pontosan úgy mint egy jó edző a csapatát... De nem ajánlatos semmilyen helyzetben sem feladni azt amit épp csinálunk. Még, ha arra is késztetnek a körülmények (ami valojában egyfajta tudatalatti mentség, hogy bent tartson minket a kényelmi zónánkban. Erről a későbbiekben írok még.)

  Íme pár kifogás amit előszeretettel használunk. Csak azért, hogy ne a céljainkkal foglalkozzunk:

TEGNAP ESTE BULIZTAM, MA KICSIT FÁRADT VAGYOK..MA NEM CSINÁLOM..MAJD HOLNAP...VENDÉGEINK VANNAK...MAJD HOLNAP. TÚL SOVÁNY VAGYOK..MAJD HOLNAP.. TÚL KÖVÉR VAGYOK....MAJD HOLNAP...MAJD HOLNAP..MAJD HOLNAP..

Nade:

MIKOR LESZ HOLNAP?

Végezetül jöjjön egy videó! Döntsétek el, ő melyik csoportba tartozik: Motivált, vagy alulmotivált?

Mindenki átéli ezt az érzést. Nem az a cél, hogy haragos érzelmek nélkül éljünk, hanem , hogy kiadva dühünket, gyorsan másra fordítsuk a figyelmünket. Arra gondolok, amikor valaki, vagy valami felidegesít bennünket, hajlamosak vagyunk hosszú órákig gondolkodni rajta, beszélni róla, vádaskodni. Olvastam sokat erről a témáról, és a saját tapasztalatomból is írom: SENKI ÉS SEMMI NEM FONTOSABB A LELKI NYUGALMUNKNÁL!

Az ember a boldogságot keresi egész életében. Mindent azért csinál, hogy jobban érezze magát, elégedettebb legyen az életével mint eddig volt.

Ha a saját lelki békénket tartjuk a legelső szempontnak, akkor ellen tudunk állni, hogy sok időt vesztegessünk idegeskedésre, vádaskodásra. Még akkor is, ha nekünk van igazunk. Nem könnyű lehiggadni, ha valami nagyon  felidegesít bennünket..de már az is sokat segít, ha tudatosítjuk magunkban, hogy semmi sem fontosabb a lelki békénknél.

A kijelentésem, félreérthető is lehet. Itt nem az önzőségről beszélek, hanem önmagunk tiszteletéről. Másképpen fogalmazva: Megtisztelem a saját személyemet azzal, hogy nem idegesítem fel magam. Legalábbis nem rágodóm sokat a helyzeten. Természetesen nem arra gondolok, ha a szeretteink joléte felől aggodunk, akkor az helytelen lenne.  Ha a lelki békénk a legfontosabb számunkra, akkor szeretteink jólléte is beleatartozik. Igazam van? 

De ha a haragól van szó, valaki felidegesít bennünket, akkor legyen az a szerettünk, vagy egy idegen ember... Gyorsan higgadjunk le és lépjünk tovább. Még a szeretteinknek sem kell elnézni a haragukat. Semmi értelme sincs csak azért rágódnunk sok ideig a haragos érzelmeinken, mert az történetesen egyik szerettünk fele irányul. Nem úgy értem, hogy harcba kell szállni velük, hanem, hogy nem venni róla tudomást, ha lehet gyorsan elfelejteni a témát. Ha nincs válasz a haragra, majd megunja és tovább áll. Keres valaki mást, aki belemegy a játékba, és elkezdik a drámát amíg bele nem unnak.

A haragra nem érdemes több időt fordítani, mint annak a feldolgozási ideje.

Ne foglalkozzunk tehát többet vele, miután lenyugodtunk. De ha már lenyugodtunk és újra és újra felidézzük, beszélgetünk róla..majd újra megjelennek, haragos érzelmeink. . Miért tesszük ezt? Mi értelme van? 

Olvasóim közül biztosan vannak, akik a mai nap folyamán találkoznak majd olyan emberekkel akikre haragszanak. Vagy elentmondásba fognak kereverdni másokkal. Ha ilyen helyzetbe kerülnél kedves olvasóm, jusson eszedbe a következő mondat:

SENKI ÉS SEMMI NEM FONTOSABB A LELKI NYUGALMAMNÁL!!

Köszöntelek kedves olvasóm!

Régi vágyam volt egy blogot készíteni a motivációról. Mostanra úgy érzem sikerült összeraknom a képet magamban, miről is fogok írni. Véleményem szerint a motiváció, mint ösztönzőerő az egyik legfontosabb dolog egy ember életében. Lényegében motivációnk erőssége mutatja, hogy milyen az életünk. A siker meghatározó eleme. Motiváció nélkül ugyanis nem jutunk sehova, egy helyben toporgunk. Írom ezt én, aki szintén átment a "semmittevés" fázisain.

 Olvastam egy idézetet, ami pont ide illik: "NINCS LUSTA EMBER CSAK ALULMOTIVÁLT!"

Mennyire igaz......

Határozzuk meg, mit akarunk elérni. Tüzzünk ki célokat..és cselekedjünk! Ez a legegyszerübb tanács amit valaha is hallottam. Azon leszek, hogy írásaimmal ösztönözzem az olvasóimat.

Érezd jól magad és tarts velem!

Sipos Márton