Mindenki átéli ezt az érzést. Nem az a cél, hogy haragos érzelmek nélkül éljünk, hanem , hogy kiadva dühünket, gyorsan másra fordítsuk a figyelmünket. Arra gondolok, amikor valaki, vagy valami felidegesít bennünket, hajlamosak vagyunk hosszú órákig gondolkodni rajta, beszélni róla, vádaskodni. Olvastam sokat erről a témáról, és a saját tapasztalatomból is írom: SENKI ÉS SEMMI NEM FONTOSABB A LELKI NYUGALMUNKNÁL!

Az ember a boldogságot keresi egész életében. Mindent azért csinál, hogy jobban érezze magát, elégedettebb legyen az életével mint eddig volt.

Ha a saját lelki békénket tartjuk a legelső szempontnak, akkor ellen tudunk állni, hogy sok időt vesztegessünk idegeskedésre, vádaskodásra. Még akkor is, ha nekünk van igazunk. Nem könnyű lehiggadni, ha valami nagyon  felidegesít bennünket..de már az is sokat segít, ha tudatosítjuk magunkban, hogy semmi sem fontosabb a lelki békénknél.

A kijelentésem, félreérthető is lehet. Itt nem az önzőségről beszélek, hanem önmagunk tiszteletéről. Másképpen fogalmazva: Megtisztelem a saját személyemet azzal, hogy nem idegesítem fel magam. Legalábbis nem rágodóm sokat a helyzeten. Természetesen nem arra gondolok, ha a szeretteink joléte felől aggodunk, akkor az helytelen lenne.  Ha a lelki békénk a legfontosabb számunkra, akkor szeretteink jólléte is beleatartozik. Igazam van? 

De ha a haragól van szó, valaki felidegesít bennünket, akkor legyen az a szerettünk, vagy egy idegen ember... Gyorsan higgadjunk le és lépjünk tovább. Még a szeretteinknek sem kell elnézni a haragukat. Semmi értelme sincs csak azért rágódnunk sok ideig a haragos érzelmeinken, mert az történetesen egyik szerettünk fele irányul. Nem úgy értem, hogy harcba kell szállni velük, hanem, hogy nem venni róla tudomást, ha lehet gyorsan elfelejteni a témát. Ha nincs válasz a haragra, majd megunja és tovább áll. Keres valaki mást, aki belemegy a játékba, és elkezdik a drámát amíg bele nem unnak.

A haragra nem érdemes több időt fordítani, mint annak a feldolgozási ideje.

Ne foglalkozzunk tehát többet vele, miután lenyugodtunk. De ha már lenyugodtunk és újra és újra felidézzük, beszélgetünk róla..majd újra megjelennek, haragos érzelmeink. . Miért tesszük ezt? Mi értelme van? 

Olvasóim közül biztosan vannak, akik a mai nap folyamán találkoznak majd olyan emberekkel akikre haragszanak. Vagy elentmondásba fognak kereverdni másokkal. Ha ilyen helyzetbe kerülnél kedves olvasóm, jusson eszedbe a következő mondat:

SENKI ÉS SEMMI NEM FONTOSABB A LELKI NYUGALMAMNÁL!!