Ez egy általános probléma, ami jellemző az emberek többségére. Feladjuk a céljainkat! Ezt a szokásunkat csak önfegyelemmel tudjuk leküzdeni.
Ismerős lehet az a helyzet amikor megfigyelünk valamit a külvilágban, és annyira elragad bennünket, hogy kijelentjük magunknak : IGEN ILYEN AKAROK LENNI! EZT AKAROM MEGVALÓSÍTANI. EZT AKAROM MEGÉLNI! YUHUU ÉLNI AKAROK! SZERETEM AZ ÉLETET!!!
Olyan lelkesek leszünk, hogy szívünk a torkunkban dobog, az adrenalin szintünk már a plafont veri.. Ezekben a pillanatokban érezzük azt, hogy senki nem akadályozhat meg bennünket, hogy elérjük a céljainkat. Nagyszerű érzés ugye? :)
Valójában ezek a ritka pillanatok egy átlagember életében amikor végre arra gondol amit AKAR, és nem arra ami NEM AKAR. Miért állítom ezt? Azért, mert az ember, ha nem fegyelmezi tudatosan az agyát, csak VAN, akkor az ideje 90%-ban a problémáival foglalkozik. Arra gondol amit NEM AKAR, ahelyett hogy arra gondolna amit AKAR. Lényeges különbség!
Motiváció, célkitűzések nélkül csak robotulunk..Ilyenkor az ember fegyelmezetlen a gondolatait illetően. Fenomenális agyunk ilyenkor negatív érzelemmel jelez nekünk.. "Ébresztő..letértél az útról. Nem azt csinálod amit szeretnél.. Figyelmeztetlek, ha így folytatod, még több unalmas, és ideges pillanataid lesznek." Érdekes tény, amit érdemes feljegyezni: Csak akkor érezhetünk negatívan, ha olyan dolgot tapasztalunk amit NEM AKARUNK. És akkor érzünk pozitívan, ha olyan dolgot tapasztalunk amit AKARUNK. Ez látszólag egyértelmű, de talán mégsem..ha tovább olvasol megértheted, mire gondolok.
Az érzelmeink figyelmeztetnek minket, hogy éppen hol tartunk. Az érzelmeinken változtathatunk! Ha kényelmetlenül esetleg szomorúan érezzük magunkat, akkor álljunk meg egy pillanatra..és kérdezzük meg magunktól: Mi az amit akarunk valójában? Tegyünk meg mindent, hogy, ha egy kicsivel is, de jobban érezzük magunkat.
A probléma oka: Alulmotiváltáság, ami lustaságban fejeződik ki. Írtam erről az elöző bejegyzésemben, hogy NINCS LUSTA EMBER CSAK ALULMOTIVÁLT!
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Leírok két példát.
Elhatározzuk,hogy sportos, izmos testalkatra teszünk szert. Férfiaknál ez hiúsági kérdést is felvethet, és álltalában el is érik a céljaikat, ha ezt elhatározzák. Van akiket a legjobban az hajt, hogy TETSZENEK NŐKNEK! Ez az egyik legnagyobb ösztönzőerő a világon. Az ellenkező neműeknek akarunk tetszeni. Természetesen írhatnék most nőkről is...de nem teszem :)
Ezek az emberek képesek arra is, hogy fáradtan kimerülten edzeni menjenek, amikor mások már feladták volna. Az edzés után, hullaként dölnek az ágyba, de elégedetten néznek a saját tükrükbe, és azt mondják! Igen ma egy jó napom volt!.. Egy év múlva olyan leszek mint Arnold Schwarzenegger....hmm talán még kormányzó is :D
Ez így folytatódik, amikor hetek mulva már látszanak az eredmények. Mások észreveszik, bókokat kap..majd ez még nagyobb hajtóerőt ad neki..és folytatja. Miért van ez? Azért, mert a motiváció erősebb mint a lustaság.
Egy ellenpélda ugyanerre:
Úgy érezzük miénk a világ.. azt mondjuk: IGEN ezt meg tudjuk csinálni! Úgy fogunk kinézni mint a példaképünk. Tudomásul vesszük, hogy az eredmény nem jön egyik napról a másikra, és hogy ezért keményen kell dolgozni, időt kell áldozni rá. Ott a motivációnk, hogy jobban fogunk kinézni, erősebbek leszünk, jobban érezzük magunkat,és persze buknak ránk a csajok :D
Nagyszerű! Akkor kezdjünk neki!
Egy darabig amig lelkesek vagyunk minden megy a maga útján. Egy idő után észrevesszük, hogy eltünik a perifáriánkból a cél. Már nem érzünk késztetést arra, hogy csináljuk. És nézzünk csak magunkba, hányszor előfordult már hasonló helyzet velünk? Velem már sokszor És veletek? Valójában ilyenkor érezzük magunkat rosszul.
A feladásnak, és a NEM CSELEKVÉSNEK több oka lehet. Például, valami más elveszi a figyelmünket és időnket a céljaintól. Gondolok én a TV nézésre... éppen megy egy jó film..ISMERŐS KIFOGÁS ..gondoljuk..Ezt meg kell nézni..majd ráér fogllakozni a célommal.. MAJD....holnap.
A számítógép előtt ülni sokkal kényelmesebb mint dolgozni a céljainkon. Sokkal élvezetesebb az interneten lógni egész nap, vagy háborús játékokat játszani. Inkább belebetegszünk..de akkor is azt mondjuk:...holnap...MAJD holnap...holnap...MAJD holnap....MEDDIG AKARJUK EZT FOLYTATNI?
Ezek a tevékenységek elvonják az energiánkat. Levesszük a tekintetünket a céljainkról. Vagy még egy példa. Történik valami szörnyüség a környezetben. Talán valaki beteg lesz, vagy meghal. Ilyenkor az ember túl azon, hogy megrázkodtatás éri..gyakran mentségként szolgál maga elött arra, hogy : NEM TESZEM MOST, MERT ANNYIRA SZOMORU VAGYOK. LEVERT VAGYOK. ÁTVERTEK. NINCS ENERGIÁM. NEM SZERETNEK.. Ezek kemény szavak, és nem hiszem, hogy ilyen helyzetekben egy másik személy motiválása nélkül menne-e egyáltalán. Szükségünk van valakire, hogy motiváljon bennünket. Pontosan úgy mint egy jó edző a csapatát... De nem ajánlatos semmilyen helyzetben sem feladni azt amit épp csinálunk. Még, ha arra is késztetnek a körülmények (ami valojában egyfajta tudatalatti mentség, hogy bent tartson minket a kényelmi zónánkban. Erről a későbbiekben írok még.)
Íme pár kifogás amit előszeretettel használunk. Csak azért, hogy ne a céljainkkal foglalkozzunk:
TEGNAP ESTE BULIZTAM, MA KICSIT FÁRADT VAGYOK..MA NEM CSINÁLOM..MAJD HOLNAP...VENDÉGEINK VANNAK...MAJD HOLNAP. TÚL SOVÁNY VAGYOK..MAJD HOLNAP.. TÚL KÖVÉR VAGYOK....MAJD HOLNAP...MAJD HOLNAP..MAJD HOLNAP..
Nade:
MIKOR LESZ HOLNAP?
Végezetül jöjjön egy videó! Döntsétek el, ő melyik csoportba tartozik: Motivált, vagy alulmotivált?
