Nyeld le a békát! Ez a bejegyzésem az elöző írásom folytatása. Arról szól, hogy vállaljuk a felelösséget az elöttünk álló problémákáért és oldjuk meg minél előbb azokat.. Ne halogassuk! Mindannyian békákat nyelünk le, minden nap. De nem sült ropogós békacombot, hanem a nyers valóságot. A békaevést mindig kellemetlen érzések kisérik, ettől nem tudunk megszabadulni. Ha halogatjuk,akkor egy békából sok kis béka lesz, és addig szaporodnak, amig már el nem lepik az egész életünket. Ez kihatással lesz a kapcsolatainkra, kiégettek, fáradtak, lusták leszünk. Ez az ára a halogatásnak...
És még nem beszéltem a stresszről, ami rosszabb esetben akár a szívünket is roncsolhatja. Komolyan kell vennünk! Tudom ezt saját tapasztalatomból is. A halogatásnak ára van. Egyáltalán nem bátor tulajdonság, ha halogatjuk a kellemetlen dolgokat. Emberi méltóságunkat tesszük tönkre. Saját magunknak tartozunk felelősséggel, hogy milyen életet élünk. Az emberi test sebezhető. Van egy meghatározott idő amit itt tudunk tölteni ezen a bolygón, ne rövidítsük meg életünket azzal, hogy halogatjuk a nehéz feladataink megoldását. Vigyázzunk magunkra!
A béka a legfontosabb, legsürgetőbb megoldandó roblémánk. Tegyük fel, napi programjaink között szerepel a listánkon, hogy meg kell ennünk egy békát -de nem ám sülve!!, hanem nyersen.. akkor mit teszünk? Milyen érzéssel ébredünk reggel? Szerepel a listánkon más is arra a napra.. Pl: elintézni való ügyeink. Csábítást érzünk, hogy a békaevést legutoljára hagyjuk. Elöször a kellemesebb dolgokkal kezdjük. Ha nem fegyelmezzük magunkat, akkor így is teszünk, és egész nap kavarog a gyomrunk..hogy még hátra van a bákaevés..és undor fog el minket. Ez így nem jó.. Úgy látom sokkal jobb, ha első dolgunk a nap folyamán: veszünk egy nagy lélegzetet, és LENYELJÜK azt a békát.. AZONNAL!.. Ez kellemetlen lehet számunkra, de utána elégedettek leszünk önmagunkkal. A nap további részében pedig dolgozunk a kevésbé kellemetlen feladatokon. Este pedig elégedetten és nyugodtan térünk aludni. Az eredmény: Több siker, kevesebb stressz!
Egy újabb példával szeretném alátámasztani a fent leírtakat. A járatlan út című könyvben olvastam erről. Ugyanezt a dolgot egy tortával magyarázták el. Tegyük fel, hogy van egy tortánk. Levágjuk a magunk szeletét egy tányérba. Hogyan kezdünk neki? A legtöbben hajlamosak vagyunk elöször a cukormázat a tetején felfalni, majd utána a kevésbé édes részeket. Miért? Azért mert finom, és AZONNAL AKARJUK! Az okos ember ellenáll a kísértésnek, és utoljára hagyja a cukormázat...Elöször megkűzd az ízetlen részekkel.. majd a végén a cukormázzal. Sokkal kielégítőbben érzi magát utána, mint aki a nem édes részeket hagyja utoljára.
Összefogallava tehát: Reggel felkelve gondoljuk végig milyen feladataink vannak, amiket el kell végeznünk a nap során. Írjuk le! A legkellemetlenebb, legsürgetőbb egyben legfontosabb dolgokkal kezdjük. OLDJUK MEG MINÉL ELŐBB.. NE HALOGASSUK! Majd utána folytassuk a kellemesebb dolgokkal!
Kellemes tervezést kívánok!
