A külső világunk a belső világunk tükre. Mindannyian egyfajta szemüvegen keresztül nézzük az életünket. Ez a szemüveg pedig az Én-képünk, és a hitvilágunk. Mit gondolunk igaznak, és mit nem. Akár megfelelnek a valóságnak, akár nem kihatással vannak a tapasztalatainkra. Ha úgy tetszik mindannyian előítéletesek vagyunk a világgal szemben. Vannak akik mindig a legrosszabbra számítanak, mert meggyöződésük, hogy a világ rossz. Vannak akik mindig a legjobbra, mert meggyöződésük, hogy a világ alapvetően jó hely. Mindkettőnek igaza van. Ahogy Henry Ford mondta:

" Ha azt hiszed, hogy meg tudod csinálni, vagy azt, hogy nem tudod megcsinálni.. Igazad lesz."

Ez egy elgondolkodtató kijelentés. Miért is? A válasz egyszerű: NINCS ABSZOLUT VALÓSÁG! A valóság szubjektív. Ne csak a valósat keresd hanem az igazat is! Egy átlagos napunk azzal telik, figyeljük a világunkat, és REAGÁLUNK. Reagálunk egy érzéssel azzal kapcsolatban amit látunk. Aztán beindul a kör egészen lefekvésig:

FIGYELEM-REAKCIÓ-FIGYELEM-REAKCIÓ-FIGYELEM-REAKCIÓ-FIGYELEM-REAKCIÓ.......FIGYELEM-REAKCIÓ... Voltaképpen, semmit sem teszünk azért, hogy tudatosan gondolkozzunk. Az agyunkat nem a rendeltetésének megfelelően használjuk. Reagálások helyett inkább gondolkodásra kéne használnunk.

Napi rutinunk, hogy a sajtóból minden szemetet megnézünk, elolvasunk... Ezek az információk szűretlenül kerülnek bele a tudatunkba. Így valóságunkká teszünk olyan dolgokat is, ami minket másképpen sosem érintene. Külföldi katasztrófa hírekről, éhezésekről, terrorizmusról, nem kivánatos dolgokrol hallunk. Sokkolnak minket. Minden "kameraállásból" megmutatják azt újra és újra és újra és újra... (Gyakran előfordul, hogy színház az egész, és az emberek manipulálása a cél.  Legyünk résen tehát, hogy mit fogadunk el igaznak és mit nem.)

Ha valamit látsz, az lehet a valóság, de nem feltétlenül igaz is. A kettő nem zárja ki egymást. A valóság nem egyenlő az igazsággal. Az igazság mindig a dolgok mögött rejtőzik el.  Kimutatták esettanulmányok, hogy az ember 90%-ban feleslegesen aggódik. Csak 10%-ban valósulnak meg azok.  Statisztikákat olvashatunk betegségek elterjedéséről, gazdasági problémákról stb..stb. A statisztikák a tömegtudat eredményeit mutatják. Nem kell nekünk feltétlenül csatlakozni, megtapasztalni azokat.. De hajlamosak vagyunk a  csórdához csapodni.  Nem kéne ....

Bármilyen katasztrófa is legyen a világon, bármilyen betegség is üsse fel a fejét. Leszámolások, rablások, átverések, háborúk, gazdasági válságok... NE FELEJTSÜK: MINDIG VANNAK KIVÉTELEK AKIK EZEK ELLENÉRE IS NYUGODT ÉLETET ÉLNEK. ANYAGILAG GYARAPODNAK, EGÉSZSÉGESEK...BOLDOGOK.

Az ő életükbe nem jelenik meg a káosz. Miért van ez?  ...Nem kedves olvasóm itt nem a bűnözökre gondolok, akik tisztességtelen úton szerzik meg a pénzüket.  Hanem a kiegyensúlyozott boldog emberekre. Erre mi a válasz? Álltalában ezt a szerencsével magyarázzuk, vagy a  "jó időben jó helyen" klisével. Esetleg a véletlennel. Véletlenül nem érinti őket a baj? Véletlenül élnek túl betegségeket? Véletlenül nem mennek tönkre anyagilag? Véletlenül nem találkoznak bűnözökkel? Véletlenül boldogok? ..ez nevetséges válasz!

Véletlenek nincsenek. Tudhatnánk, hiszen a tudomány segitségével pontos képünk van arról, mire vagyunk képesek. Felfedeztük az eletromosságot, igazábol nem tudjuk megmondani, hogy mi az, és mégis élünk az előnyeivel. Tapasztalhatjuk, hogy nem véletlenül működik, hanem törvényszerűen.  Ráközelíthetünk 1 méteres távolságba bárhová a Földön műholdjaink segítségével..Pontosan ki tudjuk számítani a napfogyatkozás bekövetkeztének az idejét. Törvényszerűségeket látunk mindenhol az Univerzumban. És mégis a véltlennel magyarázzuk a dolgokat? A véletleneket, azért nevezzük véletleneknek, mert nem tudjuk logikusan bizonyítani megtörténtük okát.  Még azt sem tudjuk logikusan bizonyítani, hogy csak a logikus dolgok igazak. Sokkal többek vagyunk mint a fizikai testünk. A TÉNYT hogy Öntudatunk van...hogyan tudjuk bizonyitani logikusan? Hogyan került bele a tudatunk  a testünbe? Miért érezzük, hogy vagyunk, létezünk? Miért van személyiségünk? Logikusan meg lehet magyarázni, hogyan fejlődik ki az ember az anyaméhben.. sok esetben azt sem teljesen.. De hogy hogyan válunk Öntudatos lényekké.. hogy tudjuk, hogy VAGYUNK..LÉTEZÜNK..  azt nem.

A világmindenségben csak Törvényszerűségek vannak. Nem létezik véletlen, szerencse...csak Törvényszerűségek.  Egy jó hír:

Önmagunk életét nem a sors, a szerencse, a véletlenek alkotják hanem tudatos teremtéseink. Azok a dolgok kerülhetnek csak a tapasztalataink közé, amikre FIGYELÜNK. De nem csak azok, hanem az ahhoz hasonló dolgok is, amik történetesen rokon rezgéssel bírnak. Ideges gondolatainkal nem csak még több idegességet vonzunk, hanem akár még egy balesetet is.. Vagyis a legközelebbi dolgot ami azonos frekvencián rezeg.  Ha viszont pozitivak vidámak, boldogok vagyunk akkor sosem vonzunk be szamunkra kellemetlen dolgokat. Akkor csak jó dolgokat tapasztalunk. Külső világunk, belső világunk tükre.. A legnagyobb kihivás ellenállni a tömeggondolkodásnak..és elfordítani a tekintetünket arról ami NEM KÍVÁNATOS ÉS VAN! és arra a dologra gondolni helyette amit AKARUNK! Azok akik a kivételek, tudatosan, vagy tudattalanul nem forditanak figyelmet a nemkivánatos dolgokra, ehelyett a számukra fontos, kivánatos dolgokkal foglalkoznak.

.

Nem lehetetlen, vegyük fel a kesztyűt és küzdjük le az ellenállásunkat!.. TEREMTSÜNK MAGUNKNAK BOLDOG ÉLETET! Ezt az elvet a vonzás törvényének nevezik.

Alkossuk meg a saját valóságunkat! Íme az egyszerű recept: egyben az egyik legnehezebb dolog a világon:

Határozzuk meg, mit akarunk. Forditsuk el a figyelmünket arról amit NEM akarunk, és helyette figyeljünk mindig  arra amit AKARUNK. Ha így teszünk, akkor nemkívánatos dolgok sosem fognak megtörténni velünk. EZ TÖRVÉNY ÉS MINDIG MÜKÖDIK!

Erre nincs logikus magyarázat.. EZT ÖNMAGUNKON BELÜL KELL ÉREZNÜNK..