Gondolataink gyakran a nemkívánt irányban barangolnak, ilyenkor le kell állítani azokat. Úgyanúgy mint egy útkereszteződésnél amikor meglátjuk a STOP táblát, kötelező megállni. Illetve ajánlatos, mert körültekintés nélkül akár az életünkkel is fizethetünk.

A gondolataink is ilyenek, gyakran kell egy figyelmeztetés , hogy leálljon, mert különben a felelötlenségünkkel kárt okozhatunk a lelki nyugalmunknak. Mire is gondolok? Az agyunk a nap 24 órájában össze-vissza fecseg. 90%-ban fölösleges dolgokon jár az eszünk. És ami még rosszabb a legtöbbször olyan dolgokra gondolunk amik aggódással töltenek el bennünket. 

Az aggódás pedig egyfajta félelem előrevetítés, ami esetleg bekövetkezhet a jövőben. Sokszor reális, de nagyon sokszor irreális. Szóval aggódunk, másokkal panaszkodással töltjük az időt, ahelyett, hogy az élet szép oldaláról beszélgetnénk, gondolkodnánk. Nagyon sokan vannak sajnos akiknek ezek a sorok nem mondanak semmit, mert az aggódás, a félelem annyira megmérgezte a lelküket, hogy elveszítették az életbe vetett bizalmukat. Mindenhol egyfajta összeesküvést látnak, és van egy ellenségképük amik miatt áldozatnak érzik magukat. Szóval ezt azért írom le, hogyha láttok ilyen embereket akik nem tudnak elszakadni a negativitástól, a félelemtől és áldozatnak érzik magukat az azért van, mert tönkre tette e lelküket az évek során felgyüllemlett negatív tapasztalatok összesége. Szóval vigyázzunk ilyen emberekkel, mert ha látják az optimizmusunkat idiótáknak néznek bennünket, és próbálnak lehúzni a negativitásba valahogy így:

" Ember figyelj, téged átvertek.. Nézd a tényeket, nézd, hogy szenved az emberiség..mennyi borzalom, korrupció van a világban. összeesküvések...és te boldog vagy? Hogyan vagy képes boldognak lenni mikor annyi szenvedés van a világban?"

Ők azok akik tanácsaikkal jót akarnak, mert nem szeretnék, ha mi is megtapasztalnánk amit ők megtapasztaltak. Ez legalább dícséretes bennük. Egy dolgot viszont elfelejtenek. Azt, hogy minden élettapasztalat egyedi és független mások élettapasztalataitól. Nem vetíthetjük rá másokra saját élettapasztalatainkat. Attól, hogy mi megtapasztaltunk egy bizonyos dolgot abból nem következik az, hogy mások is megfogják tapasztalni.

A legnagyobb akadály ez lesz amivel találkozunk, ha optimista, pozitív életet kezdünk el élni. Nagyon vigyázzunk tényleg, mert a legnagyobb lehúzóerő mások kétkedése, negativitása, és lebeszélése. Ha ilyennel találkozunk akkor mondjuk magunkban hogy STOP!

Mi történik ilyenkor? Ez egy parancs a tudatunknak. Ilynekor megáll, és figyel.. Ekkor van az a pont, hogy át kell irányítanunk a figyelmünket valami másra. NINCS MÁS MEGOLDÁS! HA A PROBLÉMÁN RÁGÓDUNK, VAGY ARRA FIGYELÜNK AMI ROSSZ ÉRZÉST OKOZ NEKÜNK, MÉG ROSSZABBAT TESZÜNK MAGUNKKAL. EGYSZERŰEN MONDJUK MAGUNKBAN HOGY: STOP!

Eleinte amikor alkalmazzuk ezt a technikát megfigyelhetjük, hogy egész nap a STOP! parancsot fogjuk mondogatni, hiszen nagyon sok negatív gondolat megy át rajtunk, és ezeket nehéz leállítani. Szóval, ne ess kétségbe, hanem türelmesen írts ki minden negatív érzelmet magadból. Itt azért van egy kivétel: Ha dühösek vagyunk, akkor ne alkalmazzuk ezt, mert még dühösebbek leszünk. A düh tulajdonképpen egy magas fokú feszültségoldás, ami nem állandó. Amikor kiadtuk a dühünket, akkor megkönnyebbülünk. Szóval a STOP! módszert akkor alkalmazzuk, amikor félünk, vagy szomorúság tölt el minket. Igazából mindenki képes eldönteni saját maga, hogy számára mi okoz megkönnyebbülést. A lényeg az egészben, hogy lenyugodjunk.

Alkalmazhatod ezt a módszert akkor is, ha olyan dolgot látsz amit nem akarsz, és mondjuk ez véletlenül történik mondjuk egy buszban, ahol akaratlanul elvonhatja a figyelmed mások negativitása. A legjobb ilyen helyzetben, ha gyorsan leállitjuk a tudatunkat: STOP!  Ilynekkor üresjárat jön létre.. Nem tudunk egyszerre több dologra gondolni..éppen ezért, ez egy jó módszer, hogy ne kerüljünk bele abba a masszába amibe az emberek többsége belemászik. Ez a massza az aggódás, félelem, düh, ami elveszi az életkedvünket. Ez olyan ragacsos mint egy rágógumi. Én úgy érzem ilyenkor magam mintha egy rágógumiban lennék, és nem tudnék belőle szabadulni, mert összeragadok.

Összegezve: FIGYELJÜK MEG A VILÁGOT, AMI JÓ ÉRZÉST KELLT BENNÜNK AZT ÖRÍZZÜK MEG A TUDATUNKBAN. AMI ROSSZ ÉRZÉSSEL TÖLT EL, ARRA NE FIGYELJÜNK, HANEM PRÓBÁLJUK LEÁLLÍTANI A GONDOLATAINKAT! ...STOP!