Emberi lények vagyunk, és imádunk másokat kibeszélni, csámcsogni rajtuk. Szerintem kár tagadni, mindannyian néha szenvedünk ebben a pletykabetegségben. Azért írom ezt betegségnek, mert már már függővé vállunk tőle. Ha sokáig csináljuk, akkor ez lesz az ami izgalmat hoz a hétköznapjainkba. Vannak kapcsolatok amit a pletyka, mások kibeszélése tart életben. Minden találkozásnál mások élete kerül terítékre. Ha be akarunk illeszkedni a csapatba, akkor muszáj pletykálni. A pletykás emberek, semmi másról nem tudnak beszélni, csak, hogy éppen ki milyen szemét a közelükben, a szomszéd felesége mekkora..... idióta a főnök és ehez hasonlók. Aki nem hallgatja meg őket, vagy nem mesél újabb szaftos sztorit, azt kiközösítik. Nem tartják őket érdekes embereknek. És még egy statisztikai adat: A pletykálás általában nőkre jellemző.  Hölgyeim nem kell ezen felháborodni, ránk férfiakra meg az jellemző, hogy nem az agyunkkal gondolkodunk..hanem alkalom adtán mással..

 A pletykálás egyfajta kényszer arra, hogy eltereljük a  figyelmünket a saját életünkről, és olyan emberekről gondolkodjunk, akiket irigyelünk, vagy megvetünk. A szomszéd kertje mindig zöldebb. Szeretünk mások életterébe kutakodni.

Gyakran saját barátainkkal is megtesszük. Kibeszélünk olyan dolgokat róluk, amiket titokban akarnak tartani, és nekünk mondják csak el. Ez nem szép dolog. Főleg, hogy mi sem szeretnénk fordított esetben. Sokan semmi másról nem képesek beszelgetni. Ha ilyen emberrel találkozunk és mi nem pletykálunk, akkor ő fog minket unalmasnak tartani. Egy randi esetén, akár végzetes is lehet. Ha nem vagytok összhangban, nem pocskondiázol másokat, nem beszélsz ki másokat akkor általában vége szakad a randinak. Valahogy a pletykások mindig is vonzódnak a pletykásokhoz. Azt tartják "szexinek" .

A pletykálás időpocsékolás. Időt, és figyelmünk energiáját veszi el a saját életünktől. A pletykálással töltött elvesztegetett időt, SOHA nem fogjuk visszakapni.

Vannak akik ezt olvasva azt mondják: Na de én szeretek pletykálni, élvezem, meg nem árt az nekem. Oké világos, de attól még időpocsékolás. Ez relatív dolog. Van aki bevállalja, de akkor ne panaszkodjon, ha a saját élete nincs rendben. Mások szemében a szálkát, a sajátjába a gerendát nem veszik észre.

Hagyjunk fel a pletykálással!  FOGLALKOZZUNK A SAJÁT DOLGAINKKAL! Ha ezt megtesszük, észre fogjuk venni, kik is az igazi barátaink. Nagyon sokan a haveri körből hirtelen el fognak tünni. Nem fognak már érdekesnek találni bennünket. Látványos a változás. Akik meg igazán barátok, vagy haverok, azok mellettünk állnak majd továbbra is. 

Beszélgetéseidnél inkább a beszélgetőtársaddal kapcsolatban tegyél föl kérdéseket. Mindenki szeret beszélni magáról. Jó érezni, hogy érdeklődnek irántunk. Ilyenkor mégis úgy áll a dolog, hogy találkozunk valakivel, és egyből egy harmadik félröl kezdünk pletykálni. Figyeljünk inkább egymásra! Érjük el hogy a beszélgetőtársunk saját magáról "pletykáljon". Aki pletykás, az hiu is. Ha önmagáról teszel föl kérdéseket, akkor a mennyekben fogja érezni magát, és csak beszél beszél beszél..Amikor ebucsúztok, akkor azt fogja érezni: "végre valaki aki megért engem."

A tanácsok ezzel kapcsolatban:

Beszélgetéseink során ne másokról bezsélgessünk! Legalábbis ne sokat. Foglalkozzunk egymással, hiszen azért beszélgetünk. Én ezt próbálom betartani, és sokkal jobban érzem magam. Jobban társalgok, az emberek szeretnek velem beszélgetni.. mert rájuk figyelek, és nem pletykálok másokról.

Úgy érzem ezt a témát még lehet ragozni, de most nem fogom. Akit érdekel, majd megkérdezi GOOGLE haverját, hol tud utána olvasni a pletkya fogalmának.

NE PLETYKÁLJ, INKÁBB A SAJÁT DOLGODDAL FOGLALKOZZ!